Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
520 M RÁZ VERA tarthasson házánál. Ha penig másunnan idegen míves ember : szabó, ötvös, szőcs, varga, kovács és egyébféle mívesek is, ha a nemesség házánál egy ideig történnének megszállni, az olyanok nemes gazdáinak valami keveset mivelhessenek bár privátim, de gazdáján kívül másnak, a czéhes mestereknek derogamenjekre ne lenne szabad mívelni.« A 12-ik artikulus végül a vizén (Szamoson) való kereskedésről kimondja, hogy a nemes celléreJcnelc (akik a folyón kereskednek) épp olyan jogaik, vannak, mint a polgároknak, viszont a cellércéh összes költségeit a polgárokkal egyenlő mértékben viselik. Végezetül mindkét fél másfélezer arany büntetéspénz fizetését vállalja, ha ezt az egyezséget megszegné. (Kiemelések tőlem — M. V.) E megállapodás pontjaiból kitűnik, hogy Désen »polgári foglalkozást« űző, a város piacán és a vizén kereskedő nemesek vannak. Ez a nemesség aláveti, magát a várös jogszabályainak. Viszont az »alullevőkkel« szemben, félretéve a viszálykodást, kölcsönös megállapodásra jutnak. A megegyezésben »béres szolgákról«, és azok »napi számáról és fizetéséről« van említés, éspedig nemcsak a szőlőművelésben, ahol tanult munkára van szükség és itt jelenik meg legkorábban a bérmunka alkalmazása a mezőgazdaságban, hanem aratók, búza-és szénahordók béréről is szó van. Itt tehát már nem pusztán jobbágyok robot ján, hanem bizonyos fokú bérmunka alkalmazásán is alapuló mezőgazdasági árutermelést találunk. A kézműves polgárság viszont monopolhelyzetét akarván biztosítani, a ko tárok, azaz a konkurrencia ellen védekezik akkor, amikor megakadályozza, hogy idegen mesteremberek nemesek házánál letelepedve folytathassák iparukat a céhbeli mesterek rovására. E meglehetősen vázlatos kép alapján is látható, hogy Erdélyben, bár a legfejlettebb céhekben erős differenciálódást, élesedő osztályharcot találunk, a céhes méreteket meghaladó, manufaktúraszerű kezdeményezésnek sehol sem található nyoma. A mezőgazdaságban pedig a nagybirtok allodizációja még csak növekvőben van, de még későbbi korszakban sem éri el azt a fokot, mely bérmunka alkalmazását okvetlen szükségszerűséggé térné ; ezzel csak egyes, elszórt esetekben találkozunk, az általános kép nem ez. így a központosításhoz szükséges minimális kapitalista csírákat sem nagyon találjuk meg Erdély területén, s amelyik fejedelem mégis ezt a célt tűzte ki maga elé, annak más erőforrásokról is kellett gondoskodnia. * 1613 október 23-án választották Bethlen Gábort Erdély fejedelmévé. Az előző fejedelem, Báthory Gábor Erdély helyzetét külpolitikailag aláásta, belsőleg pedig olyan zavaros helyzetbe hozta, hogy még a' legszükségesebb bevételeket sem tudta előteremteni az állam szokásos jövedelemforrásaiból. Bethlen Gábor mondja később ezekről az állapotokról : »... szegény Báthory fejedelem idejében minden ember jószága exemptus volt nagyobb részére, minden harminczadokat eldeputált, semmi jószág és majorság az várhoz nem volt, vas kohnak híre sem volt, az vitézlő rendnek esztendőben három négy hó pénzt ha fizettek, nagy csuda volt.«2 4 Báthory maga ellen ingerelte a nemességet, mert azok nem tudták, hogy a szeszélyes fejedelem melyik pillanatban kobozza el vagyonukat, mivel a be nem folyó államjövedelmeket valahogy 24 Szilágyi Sándor : Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei (Továbbiakban : B. G. k. pol. lev.) Bpest, 1879. 78. 1.
