Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
516 MB.ÄZ VERA a hetipiac, ahol a termelők közvetlenül, kereskedők közvetítése nélkül cserélik ki termékeiket. E közvetlen kistermelőkre, »kik magok házok-népek szükségére vesznek mindent« utal Bethlen 1625-ös limitációjának egyik intézkedése. »Ezt is hátra nem hagyván, hogy az bírák, tisztviselők minden névvel nevezendő helyeken igen reá vigyázzanak és gondot viseljenek, hogy az hol vásárok, sokadalmak esnek, semmit elsősorban vásárlania ne engedjenek, kik kereskedésekre szoktak marhát vennie, hanem vásároljon az egyéb rendbeli nép, kik magok házok-népek szükségére vesznek mindent : azok az ő szükségeket megvásárolván, azután az mi attól marad, vegye mindaz kereskedő rend meg, ezeké, az kik magok szükségére vásárolnak, leszen az első vásár, ez okáéit, hogy az kereskedő ember minden marhát meg venne az vásáron kereskedésre, és így a patríciusoknak házok, magok szükségére semmi nem maradna, mivel efféle emberek az kereskedés után járván, idején mindent elkapdosnának, és így másnak semmi nem jutna, az marhát penig az országbeliekért limitálták, nem az kereskedésért, hogy mindennek jusson szüksége szerint minden.«10 Azonban épp ebből az intézkedésből tűnik ki, hogy már jelentős kereskedő réteget találunk, amely »minden marhát meg venne az vásáron kereskedésre«, nem luxuscikkeket, hanem a legfontosabb közszükségleti cikkeket, melyekre a kistermelőknek a legnagyobb szükségük van. Az 1626-os limitáció pedig már külön kitér az egyes iparoscéhek áruinak limitálása mellett az »áros és kalmár emberek«-re is. Az első 1627-es limitáció még hosszabban foglalkozik az »áros, kalmár és posztó metű embereknek«, a »görög marhának és selyem matériának« az árszabásával, a második 1627-es limitáció pedig még sokkal részletesebben kitér ezekre, külön említve a »török, görög és zsidó kereskedőktől behozandó marhák« árszabályozását. Ez tehát már külkereskedelemre vonatkozik. Az egyes limitált cikkek felsorolásánál kitűnik, hogy elsősorban fűszerekről, külföldi luxuscikkekről és finomabb textiltermékekről van szó, melyeket bent nem tudtak előállítani,.így különféle bársony, atlasz, finom posztó, selyem, patyolat, valamint törökországi finom, csizma, papucs, stb. árukról, melyek az uralkodó osztály fényűzését szolgálják. A szász ipar helyzetére a bevezetésben említett okok miatt nincs módom részletesen kitérni, pedig kétségtelen, hogy ennek behatóbb ismerete döntő fontosságú lenne. Közismert tény azonban, hogy mint korábban, úgy ekkor is a szászság képviselte az ipar fejlettségének legmagasabb fokát nemcsak Erdélyben, hanem az egész országon belül. Legkiemelkedőbb volt itt is a posztó- és vászonipar ; ötvösség, hadiszer-, kés- és kaszaipar, valamint a bőripar. Ez lemérhető a céhek differenciáltságán is. A legerősebben differenciálódott céheken belül találhatók meg legelőször a meggazdagodott és elszegényedett mesterek, valamint legények közötti ellentétek, amikor már nincs biztosítva mindenki számára az, hogy önálló kistermelővé válhasson vagy az maradhasson. Brassóban 1613-ban harc tört ki az öreg és ifjú mesterek között, az ötvöscéhen belüli ellentét pedig az ifjú mesterek javára kötött egyezséggel végződött 1620-ban ugyanitt.1 1 Ugyancsak ezt mutatja az 1626-ból való szász nemzeti statútumnak 5-ik pontja, amely kimondja, hogy Leschkirchenben négy kocsikészítő mesternél több nem dolgozhat. (»... fort und fort nicht mehr als 4 Meister in nunc nominato loco sein und arbeiten sollen.«)12 * 10 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. (Továbbiakban : E. О. E,) VIII. 302. 1. 11 Gyárfás Tihamér : A brassói ötvösség története. Brassó, 1912. 70. 1. 12 Kolosvári—Óvári : Magyar törv. hat. jogszabályok gyűjteménye. (Corpus Statutorum, továbbiakban : Corp. Stat.). I. 657. 1.
