Századok – 1953
Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30
MARX ÉS A MAGÍAR TÖRTÉNELEM 45 történetírása azért nem értette meg a történelmet, mert csak mint politikai történelmet tekintette, az ellenforradalmi kor történetírói nemcsak azért nem értették meg, mert szembefordultak magával a politikai történetírással, hanem azért sém, mert a történelemnek még korlátozott materialista felfogását is megtagadták. Az ellenforradalmi kor történetírása az idealista filozófia legreakciósabb irányzata, a klerikalizmus alapján állva, a történelem valóságos tényeinek kutatása helyett az irracionálist, a kikutathatatlant tette meg a történelem tartalmává. Hóman és Szekfü szerint az »emberi történet nem egyéb, mint az emberi lélek története, ... a magyar nép története nem egyéb, mint a magyar lélek története.«3 3 A liberális kor történetírásának korlátozott nézó'pontja ellenére is érdeme volt, hogy a nemzeti történelem bizonyos tényanyagára, mégpedig a feudalizmus és az idegen elnyomás elleni küzdelmet kifejező tényanyagra támaszkodott. Az ellenforradalmi kor ezzel szemben a tényeknek még korlátozott értelemben való számbavételét sem bírta el s így az ellenforradalom történetírása még távolabb került a történelem valóságos tartalmának és törvényszerűségeinek feltárásától. Az ellenforradalmi kor történetírása már nem szorítkozott egyes tények elhallgatására vagy meghamisítására, nem-lényeges összefüggések kiemelésére. A megismerés elvi alapját és lehetőségét egészében tagadva, a »lelki beleélést«, a lelki, a pszichológiai megértést állította a történetírás középpontjába. A magyar történetírásnak az ellenforradalmi korszakban bekövetkezett válsága, csődje elválaszthatatlan a történetírás e legreakciósabb, legrothadtabb filozófiai irányokkal való összefonódásától. Tudományos fejlődésünk értékelését tekintve közhelyként szokás emlegetni, hogy Magyarországon a filozófiának nem volt jelentősége, nem volt szerepe. Ez a nézet azonban opportunista szemethúnyás a marxista ideológia tényleges feladatai előtt. Magyarországon igenis volt szerepe az ellenséges ideológiának. Éppen ezért népünk nagy történelmi kérdéseinek megoldása, helyes politikai tájékozódása elválaszthatatlan többek között annak a klerikális és gyökerében reakciós ideológiának leleplezésétől, hogy »a történeti okság pszichikai okság, . . . Teleologikus természetű, s ez kizár minden exakt törvényformulázást a történelem köréből«, s »a történetben . . . mindig számolnunk kell az irracionális tényezőkkel.«34 Az ideológiának a tudat kialakításán keresztül reális szerepe van a történelem alakításában. így e reakciós ideológia és reakciós történetírás képviselői nem kis mértékben felelősek népünk történelmi tudatának elhomályosításáért, felelősek azért, hogy történelmünk igazi tanulságainak megtagadásával megakadályozták, hogy nemzeti szabadságharcaink a fasizmus elleni harcban népünk helyes tájékozódásának, a nemzeti ellenállás kiszélesítésének forrásává legyenek. Az ellenforradalom ideológiájával szemben a kommunistákat az a tény tette képessé a magyar történelem megértésére, hogy pártos álláspontjuk Marx filozófiájában és módszerében : a történelem marxista elemzésében gyökeredzik. 1867 után a polgári történetírók — akár Görgeynek, akár Kossuthnak adtak igazat — Kossuth és Görgey személyi tulajdonságaiban keresték a 48-as probléma megoldását. Révai elvtárs a polgári történetírás különböző irányaival és a 48-as forradalom polgári jellegét tagadó Szabó Ervinnel szemben a gazdasági alapban, a termelőerőkben és termelési viszonyokban s az osztályharcban 33 Hóman—Szekfü: Magyar Történet. I. 2. kiad. 10. 1. 34 Komis Gyula: Történetfilozófia. Bpest, 1924. 141. 1. (Komis kiemelései.)
