Századok – 1953
Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493
500 А. Г. RASCSENKO párt legközelebbi fő feladatainak meghatározásában. Plehanov álláspontja elszakította az oroszországi szocialista forradalom — mint távoli jövő — feladatait a burzsoa-demokratikus forradalom legközelebbi feladataitól. Plehanov okfejtéséből az következett, hogy Oroszország a szokásos, nyugateurópai típusú burzsca forradalom előtt áll, amelynek vezetője a burzsoázia lesz, és amely a burzsoázia uralmához fog vezetni. Lenin ezt a kérdést konkrét töiténeti szemszögből, mint forradalmi dialektikus marxista vizsgálta. Nem csak az általános vonásokat látta, hanem látta azt is, milyen különbségek vannak az egyes burzsoá forradalmak között az egyes országokban a különböző korokban. Lenin programmtervezetében a kiindulópont ez volt : »Oroszországban egyre gyorsabban fejlődik az árutermelés, egyre teljesebben jut uralomra a kapitalista termelési mód«.9 Ebből a tételből az következett, hogy Oroszországban a fő ellentétek a munka és a tőke közötti ellentétek voltak, ami kifejezésre jutott a proletariátusnak a burzsoázia ellen folytatott fokozódó osztályharcában. Oroszországban a XX. század elején megvoltak a szükséges objektív feltételek nemcsak a burzsoa-demokratikus forradalom győzelméhez, hanem a szocialista forradalomra való átmenethez is. A proletariátusnak ki kellett vívnia a jobbágyrendszer csökevényeinek felszámolását és az önkényuralom megdöntését, hogy megtisztítsa az utat fő szocialista feladatának megoldása számára. Az orosz burzsoázia lepaktált a cári reakcióval. A burzsoa-demokra- 4 tikus forradalom hajtóerői Oroszországban a munkásosztály és a parasztság, | vezető ereje pedig a munkásosztály volt. Oroszország gazdaságának Lenin által adott mélyreható jellemzése lehetővé tette a munkásosztály forradalmi mozgalma szerepének és helyének, valamint az Oroszországi Szociáldemokrata Párt feladatainak helyes meghatározását, és a burzsoa-demokratikus forrada- , lomnak szocialista forradalommá való továbbfejlesztésének lehetőségére vonatkozó következtetések levonását. 1 A programm megvitatása során világosan kitűnt a két egymással ellentétes módszer és a vizsgált kérdés kétféle szemléleti módja. Plehanov a nyugateurópai szociáldemokraták uszályában kullogott, kikerülte az új problémákat, figyelmen kívül hagyta az élet állal felvetett új kérdéseket, arra törekedett, hogy elkenje a szociáldemokrácia forradalmi és opportunista része közötti véleményeltéréseket. Ez az oka annak, hogy a programmnak Plehanov által megfogalmazott tételei elvontak és ködösek. Lenin ezzel szemben tekintetbe vette az új jelenségeket és tényeket, amelyekben Marx és Engels forradalmi tanításának megerősítését látta. Lenin Marx tanítására támaszkodott, gazdagította és továbbfejlesztette azt, és ezért helyesen oldotta meg az új problémákat. Határozott és engesztelhetetlen harcot indított az opportunisták ellen, feltárta összes nézeteltéréseiket és azt követelte, hogy a programm pontos marxista meghatározásokat tartalmazzon, hogy ne legyenek kibúvóik az opportunistáknak és liçgy igazán harcos forradalmi irányt adjanak a párt egész elméleti, propaganda és szervező munkájának. Plehanov tervezete a proletariátus osztályharcát behelyettesítette a kizsákmányolt dolgozó tömegek harcával, és figyelmen kívül hagyta a kistermelő kettős arculatáról szóló marxi tételt. A kistermelő egyrészt a kapitalizmus igájában szenved, ami tiltakozást és elégedetlenséget vált ki belőle, 9 I. m. 12. 1.
