Századok – 1953

Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493

498 A. F. RASCSENKO részére vonatkozólag nem voltak akkor komoly nézeteltérések az »Iszkra« szerkesztőségének tagjai között. Lenin, miután megúta a programm elméleti részére vonatkozó tervezetét, ehhez csatolta a bizottság által kidolgozott gyakorlati részt a maga módosító javaslataival és 1902 február elején szétküldte megvitatásra az összes szerkesztőségi tagoknak. Lenin új programmtervezete és a tervezet megvitatása, a szerkesztőség tagjai között a második szakasza volt annak a harcnak, amelyet az »Iszkra« a forradalmi munkáspárt marxista programmjának létrehozásáért folytatott. Lenin programmtervezete a tudományos, materialista világnézetre s a nemzetközi és forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak mélyreható általánosítására épült. Lenin az akkori Oroszország gazdasági rendszerét jellemezve, kimutatta, hogy a kifejlődő áru-pénzgazdálkodás alapján kialakult a kapitalista termelési mód és uralkodó helyzetre tett szert a gazdaságban. Elemezte, hogy hogyan fejlődik a kapitalista nagyüzemi gazdaság a kistermelők kisajátítása és kiszorítása révén és felvázolta, miként nyomorodnak el és'válnak bérmunkásokká a kistermelők a kapitalizmusban. Lenin tervezetében tudományos alapon megmagyarázta, hogy az osztályok a kapitalista társadalomban kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással és felfedte a kapitalizmus fejlődésének fő irányvonalát, amely abban áll, hogy a kapitalizmus ellentmondásai egyre inkább elmélyülnek, fokozódik a munkások kizsákmányolása, és a dolgozó tömegek viszonylagos és abszolút elnyomorodása. »... A társadalmi és egyre fokozottabb mértékben társadalmivá váló munka termelőerőinek hatalmas arányú fejlődése együtt jár azzal, hogy e fejlődés valamennyi fő előnyét a lakosság elenyésző kisebbsége monopolizálja. A társadalmi gazdaság növekedésével párhuzamosan nő a társadalmi, egyenlőtlenség, mélyül és szélesedik a tulajdonosok osztálya (a burzsoázia) és a proletariátus osztálya között tátongó szakadék«.7 Lenin programmtervezetében kifejtette, hogy a munkásosztály csak a proletariátus szociális forradalma útján tud igazán felszabadulni. Ez a forradalom arra hivatott, hogy megsemmisítse a termelőeszközök magántulajdonát, felváltsa a kapitalista árutermelést a termelés szocialista szervezetével, és ezáltal biztosítsa a társadalom minden tagjának a teljes jólétet és minden tekintetben szabad fejlődését, teljesen megszüntesse a társadalom osztálytagozódását, amely a társadalmi és politikai egyenlőtlenségből fakad. A szocialista forradalom elengedhetetlen politikai feltétele, hogy a proletariátus kezébe ragadja a politikai hatalmat és megteremtse a proletariátus diktatúráját. A proletariátusnak a diktatúráért vívott harca során nem szabad elkülönülnie a dolgozók többi rétegétől, hanem abból kell kiindulnia, hogy a kizsákmányolt dolgozó tömegek helyzete egyre rosszabbodik a kapitalizmusban és ezért érdekük, hogy szövetséget kössenek a munkásosztállyal a társadalom forradalmi átalakítása érdekében. Lenin az orosz szociáldemokrácia legközelebbi feladatainak kifejtése során rámutatott arra, hogy a jobbágyrendszer számos maradványa, köztük a legfontosabb — az önkényuralom — azért áll szemben ellenségesen a munkásosztállyal és a nagy tömegekkel, mert ezeknek a tömegeknek — és elsősorban a munkásosztálynak, mint a modern társadalom legforradalmibb osztályának — elsőrangú érdekük, hogy megdöntsék az önkényuralmat és megteremtsék 7 I. m. 13.1.