Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

474 KRÓNIKA országi és magyarországi munkásmozgalom fejlődósében kimutatni az érintkezési pon­tokat. Elmondotta : készül egy olyan munka, amely a cseh burzsoáziának a Magyar Tanácsköztársaság elleni támadásával foglalkozik, s amelyet a magyar történészekkel kell majd megvitatni. Ki kell továbbá emelni a Szlovák Tanácsköztársaság kapcsola­tát a magyar proletárforradalommal. Macek professzor hangsúlyozta a magyar és cseh­szlovák történetírás együttműködésének szükségességét a népi demokratikus út fontos időszakában, majd több, szervezeti ós levéltári együttműködésre vonatkozó javaslatot tett. A román küldöttség nevében M. Roller akadémikus szólalt fel. Bejelentette : a román történészek nevében örömmel csatlakozik a tanácskozáson eddig felvetődött javaslatokhoz. Majd a következőket indítványozta : 1954—55-ben lesz tíz éve annak, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította országainkat a fasizmus járma alól. Szeretné, ha ebből az alkalomból egy közös történeti munkát lehetne kiadni, amely ezzel a nagy történeti eseménnyel foglalkoznék. Végül M. Dimitrov akadémikus felszólalásában a bolgár történészek nevében Ígéretet tett : a maguk erejével bekapcsolódnak a közös feladatok, a nagyjelentőségű javaslatok megoldásába. Tretyakov professzor javaslatát külön örömmel üdvözli, mert Bulgáriában rengeteg levéltári anyag pusztult el az évszázados háborúk miatt, s gyakran több levéltári anyag található külföldi, mint hazai levéltárakban. A hozzászólások után Révai József foglalta össze a vita eredményeit. Az együtt­működés egyre szorosabbá válik gazdasági ós műszaki, külpolitikai téren, a béke megvédel­mezése terén, lehetetlen, hogy ugyanez ne történjék meg ideológiai téren is. Mi magyarok — mondotta —- nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy történettudományunk fegyverré váljék népünk hazafias és internacionalista nevelése érdekében. Ha megvál­tozik, annak a segítségnek köszönhetjük, amit a kongresszustól, a baráti delegációktól kaptam к. Mi, magyar történészek a magunk részéről csak azt Ígérhetjük, hogy mindazt az újat és termékenyítőt, amit a vita eredményezett, a lehető legjobb képességeink szerint igyekszünk munkánkban hasznosítani. A mi javaslataink a magyar történettudo­mány szempontjából és szükségletei szerint vetették fel az együttműködés problémáit. Tretyakov professzor a hét témakör felvetésével irányt mutatott a további munkára vonatkozóan. Ezek a témakörök népeink nemzeti történelmének alapvető, döntő ós közös kérdéseit ölelik fel. Kidolgozni azt, ami egybeköt bennünket —- ez annyit jelent, hogy a történettudomány a maga eszközeivel hozzájárul a múltbeli nemzeti ellentétek és gyűlölködések likvidálásához, amit az uralkodó osztály és a burzsoá történettudomány szított. E feladat során meg kell valósulnia a haladó nemzeti hagyományok feldolgozásá­nak. A német történettudománynak is egyik döntő feladata a német haladó nemzeti hagyományok feltárása, ezzel egyidejűleg azonban meg kell vívni a harcot a német sovinizmussal, a német imperializmussal, a »Drang nach Osten« ideológiával, amelynek mély gyökerei vannak nemcsak a német múltban, hanem a német jelenben is s általában az imperialista országok politikájában nemcsak német, hanem angol-amerikai vonat­kozásban is. Nálunk is elsőrendű feladat a haladó nemzeti hagyományok felfedése és küzdelem a történettudomány segítségével a tudományban, a köztudatban s az agyakban még meglévő soviniszta-nacionalista hagyományok ellen. Vigyáznunk kell, hogy a népeink történelmében közös, haladó kapcsolatok kiemelése ne jelentse azt, hogy bizo­nyos helyeken hallgatunk, mert ú. n. kényes kérdésekről van szó, amelyeket a burzsoá történettudomány a múltban népeink egymásraúszítása céljából kiemelt és felhasznált. Nekünk béSzélnünk kell a nemzeti felszabadító mozgalmainkban meglevő osztály­korlátokról, harcolnunk kell a nacionalizmus ellen. Különösen örült Macek professzor felszólalásának, amely utalt arra, hogy az 1848—49-es események megítélésében a cseh­szlovák és magyar történészek közös állásponton vannak, — ez igen komoly eredmény. Üdvözölte Jabloúski professzor felszólalását, s kiemelte : valóban nagyon sok a közös

Next

/
Oldalképek
Tartalom