Századok – 1953

Szemlék - Huch; Ricarda: Der Dreissigjährige Krieg (Ism.: Makkai László) 450

456 KRÓNIKA A kongresszus előadói nagy konkrét anyag segítségével bemutatták, hogy a magyar nép egész hosszú története folyamán keményen és bátran harcolt a szabadságért és függetlenségért és hogy e harc sikerét a magyar népi tömegek és a szomszéd népek aktivitása határozta meg, akik közösen léptek fel a közös ellenség ellen. A nemesi és polgári történetírás elhallgatta a népi tömegeknek a szabadságért és függetlenségért folytatott harcát és a nemzeti érdekeknek azt az áruló politikáját akarta igazolni, amelyet a magyar nemzet felsőbb rétegei folytattak. A nemzeti szabadság- és függetlenségi harc lobogóját, amelyet a burzsoázia elhagyott, a magyar proletariátus emelte magasra. A haladó magyar történettudomány a mult eseményeit tanulmányozva népszerűsíti a magyar nép legjobb nemzeti hagyományait és arra törekszik, hogy a magyar népnek a török iga és a német rabság elleni százados harcát megismertesse a dolgozók széles tömegeivel. Ugyanakkor a magyar történészek harcolnak a történelem nacionalista hamisításai ellen, bemutatják munkáikban a népek együttes harcát közös elnyomóik ellen, s felkutatják a magyar és a szomszédos népek barátságának történeti gyökereit . A történettudományok kandidátusának, a Kossuth-díjas Elekes Lajosnak »A magyar nép szövetségesei és ellenségei a török hódítókkal vívott harcaiban« c. előadása, valamint a korreferátumok bemutatták, hogy a török hódítás elleni harcban a magyar nép igazi barátai nem a magyar uralkodó osztályok, hanem a szomszédos országok népi tömegei voltak, amelyeket a török hódítók szintén megtámadtak. Majdnem háromszáz*évig tartott ez a felszabadító harc, amelynek kimenetelétől a magyar nemzet fennállása függött. Az előadó kiemelte, hogy a török hódítás idején a feudális termelőmód Magyarországon és a délkeleteurópai országok többségében fejlődésének utolsó szakaszában volt. Bomlása és a kapitalizmus kialakulása sokkal intenzívebb lehetett volna, ha ezt a folyamatot nem fékezi le a török hódítás. Ez utóbbi körülmény sok tekintetben meghatározta a magyar nép német hódítók elleni vívott harcának szomorú kimenetelét is. Az előadó és a korreferensek rámutattak arra, hogy a magyar nemesi és burzsoá nacionalista történetírás meghamisította a magyar népnek a török agresszió elleni harcát. Ahelyett, hogy a népi tömegek harcát vizsgálta volna, a katolikus misszionáriusok tevékenységét magasztalta, akik szembeszálltak a mohamedánokkal, és eltúlozta a katolikus egyház »segítségét«. Mind az előadó, mind a korreferensek meggyőzően kimutatták, hogy hazájuk szabadságát és függetlenségét csupán a dolgozó tömegek védték, míg a magyar arisztokrácia kiegyezést keresett az idegen hódítókkal. A török uralom yeszélye különösen a XV. század fordulóján fenyegette erősen Magyarországot. A balkáni népek hősies ellenállása meglassította a török hordák további előnyomúlását. Az ellenállás legyőzése után azonban a török támadás veszélye Magyarország ellen erősen megnövekedett. Magyarországnak a török agresszorok által történt rabigábadöntését megkönnyítette a délkeleteurópai országok feudális széttagoltsága s az uralkodó osztályok áruló politikája. Ez utóbbiak a hatalomért folytatott harcukban gyakran a török hódítók segítségét vették igénybe. A XV. század első felében a magyar nemesség erőit saját parasztjai felkelésének és a csehországi huszita mozgalomnak a leverésére fordította. Nemcsak, hogy nem támogatták a románok és az albánok felszabadító harcát a törökkel szemben, hanem még saját államuk határait sem erősítették meg. Magyarországot e korszakban a leveréstől csupán a magyar népnek Hunyadi János vezetése alatt folytatott