Századok – 1953

Szemlék - Huch; Ricarda: Der Dreissigjährige Krieg (Ism.: Makkai László) 450

КВ0ЖКА 457 hősies harca mentette meg és ez tette lehetővé számára bizonyos időre a lélekzetvételnyi szünetet. Ezt a pihenőt Hunyadi felhasználta 'a központosított állam megteremtésére, amelyre a török hódítók elleni harc miatt volt szükség. A délkeleteurópai népek a törökök elleni közös harc útjára léptek. A magyar nép hű szövetségese volt az albán nép, amely Szkander bég vezénylete alatt harcolt a törökök ellen. A magyar határok aktív védelméről Hunyadi rátért a török agresszor elleni támadó hadjáratokra, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a török hadsereget szétverje és a törököt Európából kiszorítsa. Az ország érdekeinek az uralkodó osztályok által való elárulása azonban а XVI. század második felében Magyarországnak három részre szakadására.vezetett. Az ország középső részén a törökök, a nyugati részeken' pedig a Habsburgok uralkodtak és csupán Erdély maradt független. A népi ellenállás Magyarországon folytatódott, de ösztönös és elszórt jellegű volt.. Az előadások hangsúlyozták, hogy a török elleni mozgalom egyúttal antifeudális mozgalom is volt. Ugyanakkor a magyar harcosokat és parasztokat támogatták a bolgár, albán, román és horvát felkelők. A népeknek a függetlenségért folytatott hősi harca a Balkán félszigettől az orosz határokig folyt . A magyar nemesség azont an félt felfegyverezni a jobbágyokat és nem támogatta Magyarország egyik legnagyobb államférfiának, Zrínyinek kezdeményezését, aki a XVII. században Magyarország fegyveres védelmét igyekezett megszervezni. E nemesi politika következtében a magyar nép a török elnyomás után az osztrák Habsburgok uralma alá került. A Kongresszus tárgysorozatát kiegészítette az egyik szovjet delegátusi J. V. Tarle akadémikus »Az 1514. évi magyar parasztfelkelés« c. előadása. J. V. Tarle ezt a magyar felkelést egy sorba állította azokkal az antifeudális forradalmi parasztmozgalmakkal, amelyek a középkor végén Európa különféle országaiban jöttek létre. Az 1525. évi német parasztháború, Bolotnyikov és Razin felkelései Oroszországban, valamint a többi parasztfelkelések indították meg a népi tömegeknek a feudális jobbágytartó rendszer ellen irányuló felszabadító harcát. Az 1514. évi magyar parasztfelkelés nagy szerepet játszott a jobbágysorba döntött, vagy a jobbágyság előtt álló paraszttömegeknek a földesurak és az ő érdekeiket szolgáló nemesi abszolutisztikus állam elleni harcában. A Dózsa György vezetése alatt álló hatalmas népmozgalorn, amelyhez a török elleni »keresztes háború« meghirdetése adott lökést, aktív antifeudális mozgalom volt. Ez a felkelés felfedte azokat a mélyreható társadalmi ellentéteket Magyarországon, amelyek a következő századokban mindinkább kiélesedtek. A Magyar Történész Kongresszus idején ünnepelték ama népfelkelés kezdetének 250-ik évfordulóját, amelyet a magyar nép Rákóczi Ferenc vezetése alatt vívott a Habsburgok ellen. A felszabadító háború katonai és politikai vezetőjének, II. Rákóczi Ferencnek, a hadvezérnek és diplomatának neve nagy népszerűségnek örvend Magyarországon. Tevékenysége magára vonja a magyar történészek figyelmét is, akik e témával Sokat foglalkoztak. A kongresszuson több előadást tartottak a Rákóczi vezetése alatt álló felszabadító mozgalomról, amely nyolc éven át, 1703 tavaszától 1711 tavaszáig tartott. Esze Tamás magyar történész, »Rákóczi szabadságharc« c. előadásában három fő szakaszt különböztetett meg e mozgalom fejlődésében, kimutatta mozgató erőit, kifejtette programmját és vereségének okait. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot a legnagyobb és legfontosabb XVIII. századi tömegmozgalomnak mutatta be Magyarország történetében, amelynek hagyó-