Századok – 1953

Szemlék - Huch; Ricarda: Der Dreissigjährige Krieg (Ism.: Makkai László) 450

KRÓNIKA AMAGYAR TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS írták : J. V. TARLE, A. M. PANKRATOVA, P. N. TRETYAKOV (Voproszi Isztorii 1953. 7. sz.) A népi demokratikus tábor országai közötti kölcsönös szocialista segítségnyújtás és testvéri együttműködés igen szép eredményeket mutat fel a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén. Szemléletes igazolása ennek a Budapesten 1963 június 6—13. között tartott Magyar Történész Kongresszus. Ez a kongresszus éppen úgy, mint az előtte a többi népi demokratikus országban tartott történész-értekezletek, arról tanúskodik, hogy egyre nagyobb szükség van a tudósok közötti kölcsönös érintkezésre és teremtő barátságra a történettudomány fontos problémáinak közös megoldása céljából. A kongresszus munkájában nemcsak a magyar történész kutatók, valamint a főiskolák és középiskolák tanárai vettek részt, hanem a többi népi demokratikus ország és a Szovjetunió történettudományának képviselői is. Lengyelországból Henryk Jabloiíski és Leon Grosfeld professzorok, Csehszlovákiából a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, Josef Macek és a Munkásmozgalmi Intézet igazgatója Jindrich Vesely, valamint a Szlovák Történettudományi Intézet igazgatója, L'udovít Holotík, Romániából Mihail Roller akadémikus és a Román Történettudományi Intézet igazgatója Victor CheresteSiu vettek részt a kongresszuson, míg a bolgár történettudományt a Bolgár Tudományos Akadémia alelnöke, Mihail Dimitrov képviselte, s a Német Demokratikus Köztársaság történészei nevében Leo Stern, haliéi egyetemi tanár jelent meg. A szovjet delegáció J. V. Tarle akadémikusból, A. M. Pankratovából, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjából és P. N. Tretyakov professzorból, a történettudományok doktorából állott. . , A kongresszus vendégei között állandóan ott láttuk a magyar értelmiség képviselőit, a propagandistákat és pártmunkásokat. A kongresszus irányítását a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége látta el és jól szervezte meg a munkát. A vezető párt- és kormányszervek s intézmények igen nagy figyelmet szenteltek a kongresszusnak. A kongresszuson nemcsak a magyar történet kérdéseit vitatták meg, hanem a szomszédos országokét is. A barátságos és szívélyes légkör csak hangsúlyozta a kongresszus résztvevőinek összefórrottságát, akiket a marxista világnézet egysége és az a közös törekvés fogott össze, hogy fokozzák a történettudománynak, mint a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc fegyverének jelentőségét. A magyar burzsoá történettudomány, akárcsak a többi kapitalista országokban, egyáltalán nem volt haladó tudomány. Az objektivizmus zászlajába és a »politikamentes történetírás« jelszavába burkolózva a valóságban a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálta. A burzsoá történészek elkendőzték vagy teljesen tagadták, hogy az osztályharc a történeti fejlődés 16 Századok