Századok – 1953

Szemlék - Huch; Ricarda: Der Dreissigjährige Krieg (Ism.: Makkai László) 450

452 SZEMLE olvasórétegek felé utat találjon, lianem művészi szempontból is törést okoz, mert nem biztosítja az elbeszélés egységét és egyenletességét. A dolgozó tömegek számára akarta hozzáférhetőbbé tenni a könyvet a kiadó azzal, hogy az összkép szempontjából kevésbbé fontos részek kihagyásával az eredetinek háromnegyedére rövidítette a szöveget s az összefüggések jobb megértése érdekében történeti bevezetést és bő jegyzeteket adott hozzá. A bevezetésnek emellett az is a hivatása, hogy a könyv monadivalóját helyes történeti megvilágításba állítsa be. A sajtó alá rendezés nehéz, mert sokoldalú feladatát Chr. Coler általában sikeresen hajtotta végre, a rövidítés és a jegyzetelés valóban megkönnyíti az olvasó dolgát s a bevezetés Engels és Mehring nyomán nagy vonalakban helyesen vázolja a harmincéves háború fejleményeit és jelentőségét. Jól érzékelteti azt a dialektikus fejlődóst, melynek során Németország gazdasági-társadalmi elmaradottsága a politikai látóhatár és cselekvés végzetes korlátjává vált, .a fejedelmeknek ebből eredő kisszerűsége és züllöttsége viszont hátráltatóan hatott vissza a gazdasági-társadalmi viszonyokra. Így válhattak a német fejedelmek hazájuk hóhéraivá ós idegen, németellenes érdekek fizetett kiszolgálóivá. Kár, hogy Coler nem alkalmazza következetesen az alap és felépítmény viszonyának dialektikus szemléletét a kor ideológiai kérdéseinek elemzésénél is. Megelégszik a vallásos ideológiák gazdasági-társadalmi gyökereinek kimutatásával, de elhanyagolja a felépítmény aktív szerepét. Így jut olyan, a vulgarizmus határait súroló megállapításokra, hogy Luther kevésbbé volt vallási reformátor, mint bizonyos gazdasági érdekek ügynöke. Ebbpn a megvilágításban persze érthetetleimé válik a vallás egykorú szerepe. Ez annál sajnálatosabb, mivel Ricarda Hueh könyve természetszerűleg sokat foglalkozik a vallási ellentétekkel s így nagyon szükséges lenne az olvasót ebben a tekintetben helyesen tájékoztatni. A vallásról, mint a feudalizmus torának szükségszerű ideológiai formájáról szóló engelsi tanítás megfelelő alkalmazása megóvta volna a bevezetés szerzőjét a lapos egyszerűsítésektől, s egyúttal módot adott volna számára a szembenálló táborok reakciós és haladó elemeinek élesebb megkülönböztetésére is. Ezen a téren ugyanis szintén hagy maga után kívánnivalót a bevezetés. Különösen tisztázatlan a Habsburgok és velük kapcsolatban Wallenstein kérdése, melynek pozitív vagy negatív megítélésében már Mehring sem tudott teljesen megnyugtató álláspontra jutni. A birodalmi egységet Wallenstein épen annak a Habsburg-hatalomnak a szolgálatában akarta megvalósítani, mely a német nép érdekeivel ellentétes, mélységesen reakciós beállítottságánál fogva csak gátja lehetett a nemzeti fejlődésnek. Wallenstein ingadozása, majd bukása maga mutatja, hogy politikáját nem lehet mindén korlátozás nélkül pozitívan értékelni, mert nem minden abszolutizmus mozdítja elő a fejlődóst. Ricarda Huch Wallenstein és • Weimari Bernát ábrázolásában, ha nem tisztázza is a kérdést, legalább nyitottságára élesen rávilágít s így ebben a tekintetben termékenyebb indításokat adhat, mint? a bevezetés. Végeredményben nem is lehet a Habsburg-kérdésben a döntő szót kimondani az európai összefüggések figyelembevétele nélkül, ezeket pedig mind Ricarda Huch, mind Coler elhanyagolják, illetőleg periférikusán kezelik. A harmincéves háború végeredményben nem csupán a német fejedelmek házi perpatvara, hanem a polgárosodó nemzeteknek a Habsburg-Róma reakciós tömb elleni küzdelme is volt, melyet még színezett a keleteurópai népek, oroszok, csehek, magyarok Habsburg- ós lengyel-ellenes függetlenségi harca is. Ricarda Huch könyve teljesen németközpontú, de ami nála írói meggondolások alapján menthető, súlyosabban esik a latba Coler esetében, aki szintén csak a német történelem szempontjából értékeli az eseményeket ós a szereplőket. Részben ennek a beállítottságnak illusztrálására, részben tájékoztatásként kell megemlíteni, hogy Magyarország szerepére csak egy-két halvány utalás esik a könyvben. MAKKAI LÁSZLÓ