Századok – 1953

Szemlék - A magyar nép története. Középiskolások számára. I.; II.; III. k. Történelem szakiskolák számára I.; II. k. (Ism.: Dolmányos István) 442

SZEMLE 443 Ennek a feladatnak igyekeztek eleget tenni tankönyvíróink és tanügyi szerveink az általános gimnáziumi és szakiskolai történelem tankönyvek újabb kiadásának közrebocsátásával. Az új kiadás sok tekintetben gazdagítja történelem tankönyveink anyagát. Az előző évek kiadásainál bővebb tényanyagon ós még magasabb eszmei színvonalon bontakoztatja ki a tanulók előtt a magyar nép történelmét. Szélesebben világítja meg a néptömegek szerepét a történelemben, nagyobb helyet szentel a néptömegek fellépéseinek, a forradalmak periódusainak. így többek között bővültek a magyar nép török hódítók elleni harcát bemutató részek, jelentőségének megfelelően nagyobb helyet kapott a Rákóczi vezette szabadságharc, az 1848-as forradalmat közvetlenül megelőző időszakról és főleg az 1848 -49-es polgári forradalomról és szabadságharcról szóló fejezet. A tankönyv új kiadását a szocialista hazafiság szelleme fűti ét. Harcosan foglal állást haladó hagyományaink mellett és kíméletlenül elítéli a magyar uralkodó osztályok népellenes ós hazaáruló cselekedeteit. Következetesen megmutatja azt á harcban edzett barátságot, amely népünket az orosz néppel, majd a Szovjetunió népeivel és a szomszéd népekkel egybefűzi. Az új kiadás az eddiginél is sikeresebben küzd a naeionaiizmus ós kozmopolitizmus ellen. Örvendetesen megnövekedett a magyar nép kulturális fejlődését bemutató fejezetek terjedelme. Világosabb, áttekinthetőbb tagolás könnyíti meg a tanulók és tanárok munkáját. Új, szemléltető térképek kaptak helyet és szaporodott az illusztrációk száma is. A tankönyvek külalakja ízlésesebbé és díszesebbé vált. Mindezeken túl több apró javítás emeli az új kiadás értékét. A bővítések ós javítások ellenére legújabb történelem tankönyveink még sok lényeges ponton javításra szorulnak. Az általános gimnáziumi és szakiskolai tankönyvek egyik legkiemelkedőbb hibája a személyiség történeti szerepének bemutatásával kapcsolatos. A tankönyvek fejezeteinek ós alfejezeteinek címei, de a tankönyvek egész terminológiája is — több apróbb javítás ellenére — mintegy »elszemélyesítik« a magyar nép történelmét, s ezzel akarva-akaratlan eltussolják a néptömegek döntő történelmi szerepét. I. Lajost a tankönyv fejezeten belül többízben Nagy Lajosnak nevezi, de ezt meg nem indokolja (Alt. Gim. I. k. 56, 58, 112. 1). A XV. század első fele a tankönyv szerint »Zsigmond kora« (Ált. Gim. I. k. 59. 1.). À század második felének lényegét pedig így foglalták fejezetcímbe : »A Hunyadiak kísérlete a központi állam megteremtésére és a török visszaszorítására« (Ált. Gim. I. k. 73. 1.). Ennek a. fejezetnek első alcíme »Hunyadi -János küzdelme az oligarchákkal. Harcai a törökök ellen« (u. o.). Amásodik alcím »Hunyadi Mátyás kísérlete a központi monarchia megteremtésére« (Ált. Gim. I. k. 84.1.). A magyar nép Rákóczi vezette szabadságharcánál ilyen címet találunk : »Rákóqzi szabadságharca« (Szak isk.' I. k. 207. 1.). A fejezeteken belül ilyen módon beszól a tankönyv a magyar nép honvédő harcairól : »A következő évben Hunyadmak már magyar területről kellett kivernie zsákmányoló csapataikat« (Ált. Gim. I. k. 76. 1.). »Hunyadi . . . átkelt a Kárpátokon és megtámadta a törököt« (Ált. Gim. I. k. 77. 1.). »Hunyadi háborúi ... « (Ált. Gim. I. k. 83. 1.) »Hunyadi harcai« (и.о.). A szakiskolák tankönyvében Hunyadi volt az, aki »három török sereget győzött le« (I. k. 146. 1.). Ő ment támadásba a török ellen (147. 1.) és ő nyomult be a Balkánra (и. o.). Az általános gimnáziumok számára készült tankönyv összefoglaló értékelése szerint kiderül, hogy a török hódítók elleni harcban a legragyogóbb győzelmeket Hunyadi aratta a parasztok »segítségével« ( I. k. 83. 1.). Nemcsak Hunyadi János, de Mátyás is a tankönyv nyelvezete szerint — egymaga küzd (Ált. Gim. I. k. 86. 1.). Másutt is előbukkannak a tankönyvekben hasonló fogalmazások. Az 1703—1711. évi szabadságharccal kapcsolatban ezt írja a tankönyv : oA kuruc hadsereg... voltaképpen mindent Rákóczinak köszönhetett...« (50. 1.). A tankönyv ilyenfajta nyelvezete a burzsoá történetírás maradványa és akadályozza a néptömegek ós a személyiség történelmi szerepének megértését. A tankönyv korszakbeosztásának többhelyütt tapasztalható »elszemélyesítósével« kapcsolatos az a helytelen gyakorlat is, hogy a tankönyvírók szinte kínosan kerülik -— a szovjet tankönyvekben annyira otthonos —- évszázadokkal való megjelöléseket. Nem helyeselhetjük a tankönyv következő megállapítását sem : »Mátyás ... az egyik legnagyobb magyar király« (Ált. Gim. I. k. 92. 1.). Kevés olyan magyar uralkodó volt, aki történetünk kimagasló alakjai között foglal helyet. Mátyás kétségkívül ezek közé tartozik. Azonban a tankönyv alapján ítélve azt lehetne hinni, hogy Mátyáson kívül még sok legnagyobb és nagy királyt ismer a magyar történet. Ez természetesen nem állja meg a helyét. A néptömegek történelemformáló erejének bemutatása különösen fontos lett volna a felszabadulás utáni népi demokratikus történetünk időszakával foglalkozó fejezetekben. A tankönyv azonban ezt a feladatot nem oldotta meg. A magyar sztahanov mozgalom kibontakozásáról és történetéről csak 5 szót találhatunk (Ált. Gim. III. к. 286. 1.).