Századok – 1953

Szemlék - A magyar nép története. Középiskolások számára. I.; II.; III. k. Történelem szakiskolák számára I.; II. k. (Ism.: Dolmányos István) 442

444 SZEMLE Az új kiadás lényeges hibája, hogy több esetben a felépítményben végbemenő változások magyarázatánál nem a társadalom gazdasági rendjében lezajlott változásokból indul ki. Különösen szembeötlő ez a feudális széttagoltság tárgyalásánál. A tankönyv sehol sem magyarázza meg a tanulóknak, mit jelent a feudális széttagoltság. Ezen túl pedig úgy beszél a feudális anarchiáról, mintha az nem a gazdasági fejlődós szükségszerű eredménye, hanem a feudális urak hajlamaiból következő jelenség lenne. A feudális szóttagoltság kifejlődését például így jellemzi a tankönyv : »III. András halála után a feudális anarchia teljesen elharapózott az országban« (Alt. Gim. I. k. 48. 1. Kiem. D. I.).A tankönyv még csak nem is sejteti, hogy a feudális szóttagoltság és a feudális gazdaság fejlődése között valamiféle kapcsolat van. Ugyanez a hiba jellemzi a tankönyv következő részét is. Ahogy nem mutatta be a széttagoltság alapvető gazdasági okait, úgy ezután nem mutat rá a központi hatalom megerősödésének gazdasági előfeltételeire sem. A tankönyv után ítélve azt lehetne hinni, hogy a feudális anarchia felszámolása csak Károly Róbert helyes politikájából fakadt .(Ált. Gim. I. k. 50—51. 1.). Helytelen módon a társadalmi munkamegosztást és a gazdasági élet fejlődósét tárgyaló pont nem Károly Róbert tevékenysége előtt, hanem az után kapott helyét a tankönyvben. A szerző a gazdasági élet fejlődését egyáltalán nem kapcsolja össze a központi hatalom megerősödésének folyamatával (Ált. Gim. I. k. 51—53.1.). A XIV. század első felének gazdasági fellendülését a tankönyv nem a központi hatalom megszilárdulásának alapvető tényével magyarázza, hanem csupán Károly Róbert személyes tevékenységével (53—55. 1). Hasonló hibák jellemzik a tankönyv XV. századdal foglalkozó részét is. Itt a központi monarchia megteremtésének szükségességót alapvetően nem a termelőerők és általában a gazdasági élet fejlődésével magyarázza tankönyvünk, hanem csak a feudális anarchiával és a külső veszéllyel. A szerző idézi Sztálin elvtárs tanítását a központosított államok kialakulásának keleteurópai sajátosságairól, de nem fejti ki és nem is idézi az e folyamat lényegét megvilágító sztálini útmutatást (Ált. Gim. I. k. 84—85. 1.). A XV. század második felében fellendült a magyar kulturális élet. Ezt a központosított monarchia kiépítésének következményeképpen kellett volna bemutatni. Ehelyett a tankönyv lényegében Mátyás kultúraszeretetóvel magyarázza. (89—95. 1.). Tankönyveinkből még számos más hibát is ki kell küszöbölni. Helytelen, hogy a tankönyv nem említi meg, hogy a honfoglaló magyarok a szlávokon kívül Erdély területén románokkal is kapcsolatba kerültek és ettől kezdve közös területen éltek. Nem beszél tankönyvünk arról sem, hogyan vetette uralma alá a magyar uralkodóosztály az erdélyi románok nagy részét. Ezeket a kérdéseket az ellenforradalom történetírása minden eszközzel igyekezett meghamisítani. Tankönyvünk nem akkor harcol a soviniszta hazugságok ellen, ha megkerüli e kérdést, hanem akkor, ha határozottan állást foglal a történelmi tények mellett. — Az I. kötet 4. fejezetének címében szerepel »A rendiség kezdetei« kitétel (Ált. Gim. I. k. 50. 1.). Ennek ellenére a fejezet nem magyarázza meg, mit nevez rendiségnek. Az általános gimnáziumi tankönyvek közül csak a II. kötet 74. oldalán történik említés arról, hogy Magyarország soknemzetiségű ország volt. Helyesebb lenne, ha már az I. kötet leszögezné, hogy az akkori magyar állam keretein belül több nép ólt együtt. Kívánatos lenne az egyes nemzetiségek fejlődésével akárcsak röviden is, de külön foglalkozni. Az általános gimnáziumok számára készült tankönyvek III. kötetének egyik erénye, hogy külön foglalkozik — igaz, hogy csak a dualizmus korában — Budapest történetével. Szükséges lenne, hogy az előző kötetek is bemutassák Buda ós Pest fejlődésót és történeti szerepét. Hiányosság az is, hogy amikor a tanulók az egyetemes történet keretében megtanulják az eredeti tőkefelhalmozás sajátosságait ós nyugateurópai történ'etét, ugyanakkor a magyar nép történetének tankönyve semilyen útbaigazítást sem ad az eredeti tőkefelhalmozás hazai folyamatáról. Az általános gimnáziumi tankönyv nem ad választ arra a kérdésre, hogyan alakult ki a magyar nemzet. Áltálában a kapitalista viszonyok kialakulását igen szétszórtan ós gyéren világítja meg a kötet. Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc előtti időszakban például nem találunk — bár erre szükség lenne — külön fejezetet, vagy pontot a korszak gazdasági fejlődéséről. Olyan alapvető tényeket nem tudunk meg, hogyan fejlődtek a magyar manufaktúrák, körülbelül hány mamifaktúra dolgozott 48 előtt, hogyan fejlődött gyáriparunk, megközelítőleg hány gyárunk volt a forradalom előestéjén. A tankönynek okvetlenül meg kellene említeni a munkásság harcával kapcsolatban a fővárosi munkásság 1831. évi nagy tüntetését ós összecsapását a katonasággal. Nem pontos a pánszlávizmus meghatározása (Ált. Gim. II. k. 154. 1.). Hiba a pánszlávizmus és a szláv népek összetartozandóságának gondolata közé egyenlőségjelet tenni. A dualizmuskori külföldi tőkebeáramlással kapcsolatban a tankönyv félreérthető fogalmazása azt az értelmezést keltheti, hogy ez hasznos jelénsége volt a magyar gazdasági életnek (Ált.