Századok – 1953

Tanulmányok - A szovjet történészek néhány elsőrendű fontosságú feladatáról 427

430 A SZOVJET TÖRTÉNÉSZEK NÉHÁNY ELSŐBEN DO FONTOSSÁGÚ FELADATÁRÓL Rendkívül nagy jelentőségű, hogy helyesen értékeljük a népi tömegek szerepét a történelem minden szakaszának tanulmányozásában. A burzsoá történetírás a történeti folyamatot a véletlenségek káoszának, vagy a »nagy emberek« által kifejtett eszmék és tevékenység eredményének tekinti, tehát tagadja vagy lekicsinyli a népi tömegek szerepét a történelemben. Ezzel szemben a marxista történettudomány abból indul ki, hogy az emberi társadalom története törvényszerű folyamat, amelyben a fő szerepet a társadalom anyagi életfeltótelei ós a népi tömegek tettei játsszák. A társadalom fejlődésének története elsősorban a. termelés fejlődésének, az évszázadok során egymást felváltó termelési módok története, a termelőerők fejlődésének és az emberek termelési viszonyainak története, az anyagi javak termelőinek, a dolgozó tömegeknek története. »A történettudomány, ha igazi tudomány akar lenni, nem vezetheti' többé vissza a társadalmi fejlődés történetét a királyok ós hadvezérek, a „hódítók" és „leigázók" tetteire, hanem elsősorban az anyagi javak termelőinek történetével, a dolgozó ttömegek történetével, a népek történetével kell foglalkoznia.«3 A szovjet történettudomány komoly sikereket ért el az anyagi javak termelői — a dolgozó tömegek — történetének kutatásában, de e kérdések kidolgozásában még nagy fogyatékosságok mutatkoznak. Mindeddig nem jelent mag nagyobb tanulmány az orosz munkásosztály történetéről. Nem jelentek meg összefoglaló munkák a Sz. T. Razin ós J. I. Pugacsov vezetése alatt kibontakozott parasztfelkelésekről, a XVII. században Moszkvában, Pszkovban, Novgorodban lejátszódott városi felkelésekről, a dolgozóknak a XVII—XVT1I. században indult mozgalmairól stb. Tudományos múvek-Ьэп is ós különösen a nópezerű történettudományi irodalomban előfordul, hogy lekicsinylik a népi tömegek szelepét és eltúlozzák a személyiségek szerepót. Az orosz nép nemzeti felszabadító háborúinak megvilágításánál gyakran háttérbe szorul a történelem fő cselekvő személye —- a nép. Elvesztik szem elől, hogy a háborúk kimenetelét végeredményben nem a hadvezérek képességei és akarata dönti el, még ha azok bármilyen kiválóak is, hanem a gazdasági ós társadalmi feltételek összessége és a népi tömegeknek a háborúban való részvétele. A Szovjetunió történetéről szóló tankönyvek eltúlozzák III. Iván ós IV. Iván szerepét. III. Iván és IV. Iván alakja árnyókba borítja az egész korszakot. Ezek a könyvek főképen e cárok külpolitikáját 03 reformjait fejtegetik és nem fordítanak figyelmet а XV. és XVI. század társadalmi-gazdasági történetére, pedig ebben kell keresni a kulcsot a kormány bel- és külpolitikájának magyarázatához, 03 nem tárják fel, hogy milyen szerepet játszott a nép a központosított огозг állam létrehozásában. A Szovjetunió történetéről szóló főiskolai tankönyv első kötetének 24. fejezetében az orosz birodalom kialakulását úgy tárgyalja, mintha ez elsősorban egyetlen ember —-1. Péter — teljesítménye lett volna. A tankönyv nem elemzi az akkori Oroszország társadalmi-gazdasági viszonyait 03 kísérletet sem tesz arra, hogy egy ilyen elemzésből kiindulva feltárja а XVIII. század eleji Oroszországban végbement átalakulások előfeltételeit. Még nagyobb mértékben szenved ebben a hibában a tankönyvnek az a fejezete, amelyik II. Katalin uralkodásának korszakával foglalkozik. A tankönyv az olvasó figyelmét II. Katalin törvényeire ós rendeleteire összpontosítja. A történelem perszonifikálásáról tanúskodik az is, ahogy a Szovjetunió törtéuetónek egyetemi tanterveiben több fejezetet »IV. Iván belpolitikája«, »II. Katalin nemesi birodalma«, »II. Katalin felvilágosult abszolutizmusa« stb. címmel jelöltek. A Szovjetunió egyes népeinek történetét tárgyaló munkákban gyengén tárják fel a népi tömegek szerepét. »Grúzia története« első kötetének szerzői minden eszközzel magasztalják I. Vahtang, Irakli, III. Dávid, Sándor és a többi királyok tevékenységét, nem fedik fel uralmuk osztálytermészetót ós Grúzia dolgozóinak harcát a »hazai« elnyomók ellen. A »Kirgiz SzSzK története« vázlattervezetóben számos kán nevét sorolják fel, akiknek a tevékenysége semilyen haladó jelentőséggel nem bírt a kirgiz nép élete szempontjából. A személyiség szerepének eltúlzásával találkozunk az örmény nép történetéről szóló tankönyvben is. Királyok, kánok, kormányzók stb. szerint tárgyalja a történelmet az egyetemes történettel foglalkozó sok munka is. így pl. a Moszkvai Állami Egyetem kiadásában megjelent »A keleti országok újkori története« c. kétkötetes műben az indus nép történetét a következő korszakokra osztják : »Cornwallis kormányzóságának korszaka«, »Wellesley annexiós ős hódító politikája«, »Bantinck főkormányzósága«, »Dalhousie főkormányzósága«. Minden eszközzel küzdeni kell a történeti jelenségeknek ilyen tárgyalásmódja ellen. A szovjet történettudomány elsőrendű feladata konkrét történeti anyagon be' A SzK(b)P története, 1953. 150. L ,