Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 413 fogyasztó, kínálat és kereslet között szabadon érvényesülni s ez meg fogja szabni a termelés határait« — követelték a pesti kereskedők.110 Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy a magyarországi mezőgazdasági ipar általában nem volt az osztrák burzsoázia érdekterülete, hanem a magyar burzsoáziáé. Kivételt képezett a cukorgyártás, amely teljes egészében az osztrák burzsoázia kezében volt. Az abszolutizmus idején nem általában a mezőgazdasági ipar volt a legfejlettebb iparág, hanem mind technikai fejlettsége, mind kapacitásának színvonala alapján : a malomipar. Magyarországon az iparfejlődés gyarmati akadályai és a feudális maradványok továbbélésének következményeként a könnyűiparnak az ipari kapitalizmus fejlődése szempontjából legfontosabb ága : az elsörvadt textilipar helyébe az ipari fejlődés agrár-gyarmati jellegét jelezve, ekkor lépett a malomipar. * Mindannak figyelembevételével, amit az előzőekben a magyarország1 kereskedő burzsoáziáról megállapíthattunk : — jjem fogadhatjuk el korlátozás nélkül Lederer elvtársnőnek azt a megállapítását, hogy a magyar kereskedő burzsoázia az osztrák burzsoázia és az abszolút kormányrendszer j ár s z a ] a g j ára ál 1 ít ódott ,in Tagadhatatlan, hogy a magyar kereskedő burzsoázia szoros üzleti kapcsolatainál fogva, — amelyek az osztrák banktőkéhez, az osztrák kereskedelemhez és az osztrák gyáriparhoz fűzték — nagy mértékbén. függő viszonyba került az osztrák burzsoáziától. A »járszalagra állítódás« azonban a szoros üzleti kapcsolatból eredő függőségnél sokkal alárendeltebb viszonyt fejez ki, mintegy az osztrák burzsoázia által irányított, ..önmagukban tehetetlen és ezért magukat önként teljesen alárendelő báboknak tünteti fel a magyar kereskedő burzsoáziát, çôt a kisárutermelésből kinőtt nagyipari burzsoáziát is. Ez azonban ellentétben áll mindazzal, amit a magyar kereskedőtőkések megerősödéséről megállapítottunk ; főleg a gyakorta igen éles versenyharccal áll ellentétben, amelyet pozícióinak kiépítése és megerősítése során az osztrák burzsoáziával folytatott. Emellett a szabadkereskedelmi rendszer lehetővé tette, hogy a magyar kereskedő burzsoázia az Ausztrián kívüli külfölddel is mindinkább szélesedő üzleti összeköttetést tartson fenn (erre Lederer elvtársnő több példát hoz fel). Ebben az időben jönnek létre kapcsolatai Németországgal, Angliával, Franciaországgal, s így mind kevésbbé volt üzletileg az osztrák burzsoáziának kiszolgáltatva. A kereskedelem 1849—1866 közötti fejlődésének menete azt mutatja, • hogy a 60-as években a magyarországi kereskedő burzsoázia korábbi, inkább alárendelt jellegű függősége az osztrák burzsoáziával szemben csökkent s mindinkább egy olyan érdekközösség részévé vált, amelynek keretén belül önállósága fokozódott és profitja jórészben az osztrák burzsoázia gyarmati érde- j keivel ellentétes, az osztrák burzsoázia profitjának rovására menő üzletekből és vállalkozásokból származott. A magyarországi burzsoáziának az abszolutizmus kormányrendszerétől való függősége nem jelentette egyben a kormány politikájának a megalkuvásban annyira teljes kiszolgálását, ami a »járszalagra állítódást« igazolná, s amint Lederer elvtársnő az általa felhozott példákon bemutatja. Bár e példákat 110 Jellinek, i. m. 44—49. 1. 111 Lederer, i. m. 70. 1.
