Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
414 SÁNDOR VILMOS mag néhány hasonlóval mag lehetne toldani, ugyanakkor azonban azt is mag kell állapítani, hogy a magyar kereskedő burzsoázia zömére ezek a példák nem illenek, nem tekinthetők tipikusaknak. A felhozott esetek a magyarországi kereskedőtőkések legvagyonosabb »legfelsőbb« és egyben legszűkebb — alig néhányat magában foglaló, — valóban hazátlan és hazaáruló csoportjának válogatott képviselői, akik 1867 után beolvadnak az osztrák burzsoáziába. Fleischt Dávid 1867-ben szerepel utoljára Magyarországon ; Schossberger S. W. egyetlen magyarországi »gyárát«, a rákospalotai olajgyárat átadja osztrák tokásaknak ;ш Wodianer Mór padig a Magyarországot kizsákmányoló Rothschild-vállalatok osztrák érdekeket képviselő érdektársává lesz. A magyarországi burzsoázia e néhány tagjára teljes mértékben ráillik Laderer elvtársnőnek az a megjegyzése, hogy az osztrák burzsoázia a magyar burzsoáziának »erre kapható részét« az összmonarchia magszilárdítása érdekében igyekezett szövetségesül megszerezni113 — és meg is szerezte őket^ / A magyar kereskedő burzsoáziának ez a szűk rétege azonban általában nemcsak kereskedő, bankár és vállalkozó, hanem nagybirtokos is volt, és nem a magyar kereskedelem, hanem a félfeudális nagybirtok érdekeit képviselte. Wodianer és Schossberger az 1849 után, a burzsoá termelési viszonyok között módosult — most már a tőkés gazdaság lehetőleg minden kizsákmányolási területét m iga alá rendelni törekvő — nagybirtokos gyarmati agrárkapitalizmus érdekeltjei. Amíg azonban a születési arisztokráciának csak kis mértékben sikerült az abszolutizmus idején a mezőgazdaságon kívül eső tőkés kizsákmányolási lehetőségeket kihasználni, — addig ez a gyarmati pénzarisztokrácia a gazdaság minden területéről szedte a profitot. A magyarországi ipari kapitalizmus fejlődésében azonban a magyar burzsoázia szerepét nem az a Fleischt, Wodianer, Schossberger és a hozzájuk hasonló, magyarból osztrákká vedlő (vagy visszavedlő) néhány nagytőkésnagybirtokos reprezentálja, aki az ipari fejlődéshez — Magyarországon — tagadólag viszonyult ; e réteg szerepe igen fontos, de nem döntő oldaláról mutatja be az abszolutizmus idejének magyar nagyburzsoáziáját. Amenynyiben a magyar nagyburzsoáziát ekkor ez a réteg képviselte volna, — az ipari kapitalizmus kezdeteinek Magyarországon kizárólag az osztrák burzsoázia lett volna hordozója. Erről azonban szó sincsen. A magyar nagyburzsoázia jellemzése közben Lederer elvtársnő nem vette tekintetbe rétegeződésüket, pedig ahhoz, hogy a magyarországi kapitalizmus fejlődésében játszott szerepüket valamennyire is tisztázhassuk, feltétlenül különbséget kell tennünk a magyar nagyburzsoázia zöme és a magyar nagybirtokkal már ekkor szövetséges és ettől, valamint az osztrák burzsoáziától már ekkor alig elkülöníthető nagytőkés-nagybirtokos felső rétege között. A nagyburzsoázia e két csoportja közötti különbözőség a vasútépítések kérdésében is szembetűnő. A migyar kereskedelmi és ipari nagytőke, vasútépítési érdekei nem estek teljesen egybe a nagybirtokéval. Az előzőekben szó volt arról, hogy a magyar kereskedelmi tőke a terménykereskedelmet igyekezett Pestre koncentrálni, ami magában foglalta a vasúthálózat vonalainak Pestre való összpontosításához fűződő érdekeit. Hasonló volt az érdeke a pesti ipari 112 Az Ölindustrie A. G. Wien veszi át. C. L. 1875. II. r. â44. 1. 113 Lederer, i. m. 14. 1.
