Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
412 SÁ DO II VILMOS ben nem adott volna túl rajta már 1869-ben, amikor Krausz Mayer veszi meg.106 Kétségtelen, hogy az Örömvölgy-utcai gyár átmeneti tulajdonosaként Schedel nem sok vizet zavart a magyarországi szeszgyártásban és különösen nem a magyarországi iparfejlődésban, s nem érdemli meg, hogy Lederer elvtársnő tolla az osztrák burzsoázia magyarországi nagyipari »úttörő«jének legendás alakjává növesztette. Bár ez annyiban jogosult, hogy Schedel is, mint a legendák hősei: nyomtalanul eltűnik, — legalább is a magyarországi gyáriparból. Lederer elvtársnővel ellentétben meg kell állapítanunk, hogy a magyarországi szeszgyártás nem az osztrák, hanem döntően a magyar burzsoázia érdekterülete volt, és Schedel esete nem példa, hanem egyedülálló — átmeneti jelenség.107 A mezőgazdasági iparágak között a sörgyártás fejlődése maradt el leginkább. 1863-ban a magyarországi sörgyárak 69, az ausztriaiak 565 lóerővel szerepelnek a statisztikában. A magyarországi sörgyártás tehát az ausztriai színvonal mögött nagyon lemaradt. Ebben az iparágban két külföldi tőkés : a svájci Haggenmacher és az osztrák Dreher kezébe kerül Magyarországnak a korszak viszonyai között két legnagyobb sörgyára, a budafoki Frohnerféle és a kőbányai Magyar Serfőző Társaságé. De mellettük a magyar burzsoáziának is jelentős érdekeltsége volt a sörgyártásban. Végül a dohánygyártás kérdéséhez : az állami monopólium bevezetésének következményeként az osztrák kormány nagy manufaktúrákba centralizálta a dohányáruk termelését. Lederer elvtársnő ezt a tényt, mint az osztrák kormánynak a magyarországi belső piac »fellendítését« célzó intézkedését üdvözli,10 8 holott nem volt másról szó, mint a termelésnek az állami monopólium bevezetése által megkövetelt átszervezéséről, melynek célja a termelési folyamat racionalizálása útján a munkásság kizsákmányolásának fokozása volt. Lederer elvtársnővel szemben a dohánymonopóliumnak a dohány feldolgozására történt kiterjesztését, végső soron — mint minden hasonló monopóliumot — az értéktörvény szabad érvényesülése akadályának, a kapitalista fejlődés korlátjának kell tekintenünk.10 9 A dohánymonopólium bevezetése — ellentétben Lederer elvtársnő megállapításával — akadályozta a dohánytermelés fellendülését is. 1858-tól 1864-ig a dohánnyal beültetett terület — időközi csökkenése után — változatlan. A pesti burzsoázia csak annyi engedményt •tudott a kormánytól kiharcolni, hogy a monopólium részére szükséges mennyiségen felül, ennek mintegy 30—40%-át export célra termelhették. A dohányexport ugyanakkor állandó panasz tárgya volt a monopólium korlátozásai miatt. »Engedjék a dohánytermelésnél is az ,önszabályozás' gazdasági törvényét termelő és 106 1875-ben Krausz Mayer tulajdonában 64 lóerős gőzgép van a 140 munkással dolgozó gyárban, ahol közben az élesztőgyártást is bevezették. Bp. ker. kam. jel. az ip. állapotáról 1870/75. III. r. 90—91. 1. 107 A Friedenthal-féle szeszgyáralapítással az abszolutizmus alatti iparfejlődéssel kapcsolatban két okból nem kívánunk foglalkozni : 1. mert az abszolutizmus után alakult, 2. mert nem osztrák, hanem német tőkés alapította. 108 Lederer, i. m. 239. 1. 109 A 238. oldalon sokat foglalkozik a különféle dohánygyárak gőzgép lóerejének összehasonlításával. Ez azonban semmiféle következtetésre nem ad alapot, mert Magyarországon a dohányneműek gyártása még a XIX. század legvégén is a manufaktúra színvonalán állt, gépi erőt a gyártás menetében nem használtak. Ezért teljes mértékben helyesnek fogadhatjuk el a magyarországi dohánygyárak 4500 főnyi munkáslétszámát — 24 lóerő mellett is.
