Századok – 1953

Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30

MARX ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM 31 vezetésére nem alkalmas többé, sőt a termelés fejlődésének akadályává lett.«4 A tudományos törvények, ahogy azt Sztálin elvtárs legutóbbi művében megállapítja, objektív, vagyis az emberek akaratától független törvények, olyan törvények, melyeket az embereknek nincs módjukban megváltoztatni. Módjukban van azonban felfedezni, számbavenni és pusztító erőből saját javukra építő erőként felhasználni.5

A társadalmi fejlődés Marx és Engels által felfedezett alaptörvénye a teimelőerők fejlődésének, a termelőerők fejlődésével kapcsolatban meghatározott termelési viszonyok kií#akulásának, a termelőerők és termelési viszonyok ellentmondásai kifejlődésének és összeütközésének, illetve szükséges összhangjának törvényét foglalja magában. Ez a törvény a kapitalizmus keretei közt az emberek tudatától és akaratától függetlenül érvényesül és a természeti törvény erejével kényszeríti a tömegeket a kapitalizmus elleni harcra, a termelőerők és a kapitalista termelési viszonyok közötti ellentmondás megszüntetésére. A társadalmi fejlődés törvénye azonban, mint objektív, mint tudományos törvény nemcsak azonos, de különbözik is a teimészeti változások objektív törvényeitől. Különbözik abban, hogy a társadalmi fejlődés törvényei nem az emberek küzdelmétől függetlenül, automatikusan, hanem emberi küzdelem által érvényesülnek. Marx történelmi jelentősége nem abban van, hogy az osztályharcot — amit egyébként a feudalizmus elleni vitájában már a polgári történetírás felfedezett — feltalálta, hanem abban, hogy feltárta ez osztályharc gazdasági forrásait és ezáltal valóságos tudományos alapra helyezte az emberi történelem megértését. Marx Károly világtörténelmi jelentősége abban van, hogy megmutatta, feltárta a kapitalizmus ellentmondásainak a forrását és megalapozta a proletárdiktatúra elméletét. Ezzel tudományos alapra helyezte a kapitalizmus megsemmisítésére hivatott osztály, a munkásosztály küzdelmét, a munkásosztály forradalmi pártjai számára tudománnyá változtatta a politikát. Marx azonban nemcsak általában, elméletileg foglalkozott a munkásosztály felszabadításának és társadalmi fejlődésének kérdésével. »Marx mindenekelőtt forradalmár volt« — mondja Engels már idézett emlékbeszédében. Marx nemcsak a kapitalizmus elméleti kritikáját és a tudományos szocializmus általános elméletét dolgozta ki, hanem egyesítette ezt a munkásosztály gyakorlati harcával. Az elmélet és a gyakorlat egyesítése pedig mint a helyes, a reális politikai tájékozódásnak és mint a munkásosztály helyes politikai célkitűzéseinek s a tömegek felvilágosításának és meggyőzésének feltételét követelte meg az osztályharc konkrét, vagyis történelmi vizsgálatát. Marx a társadalmi fejlődésnek a mozgás törvényeinek konkrét, vagyis történelmi elemzését a munkásosztály politikai nevelésének és egyben megnyerésének fegyverévé változtatta. A történelem könyve természetesen mindenki számára nyitva áll. Történelemmel nemcsak a kommunisták foglalkoznak. A történelemmel való foglalkozásnak nemcsak Marx felfedezései óta van pozitív jelentősége. A múlt tapasztalatainak gyűjtése, összefüggéseinek a tudatosítása mindenkor elengedhetetlen része a népek életének és a társadalmi haladásnak. Bizonyos tapasztalatok gyűjtése, tudatosítása és felhasználása nélkül ideiglenesen sem képzelhető el se az egyén, se pedig az egyének tíz- és százezreit, millióit egységbe 41. m. 160. 1. s V. ö. Sztálin : A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Bpest, 1952. 6. 1.