Századok – 1953

Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30

32 Mól) ALADÁR foglaló osztályok, s a társadalom élete és fennmaradása. A történelmi tapasztalatokra és tanulságokra való hivatkozás, a történelemmel, a múlt tapasztalatainak gyűjtésével és felhasználásával való foglalkozás része volt az eddigi társadalmaknak és, a munkásosztályt megelőző osztályok harcának, például a polgárság feudalizmus elleni harcának is. Csakhogy ugyanazon nép történetében a különböző osztályok és ideológiai képviselőik különböző tényeket jegyeznek fel, tartanak figyelemreméltónak, és ugyanazon tényekből is különböző következtetéseket vonnak le. Hogy mit jegyez fel és mit olvas a történelemből a ftudalizmus, vagy az egyes uralkodók krónikása, mit a polgárság vagy a polgárság különböző nemzeti érdekeltségű csoportjainak történetírója, az nem véletlen. A történetírás, a történettudomány felépítmény, az alapot szolgálja. Az egyes osztályok és ezek képviselői — nem érdektelenül, hanem azért és azzal a céllal fordulnak a történelemhez, hogy annak tapasztalatait saját érdekükben felhasználják, uralmukat vele igazolják. A történelem valóságos menetét és szükségleteit éppen ezért minden osztály csak addig és annyiban képes megérteni, ameddig és amennyiben érdekei egyeznek, illetve nem kerülnek szembe a társadalmi fejlődés alaptörvényeivel. A történelmi fejlődés valóságos menetét és szükségleteit csak olyan osztály értheti meg, melynek érdekei ellentmondás és fenntartás nélkül ^egyeznek a társadalmi fejlődés objektív szükségleteivel. Ez az osztály pedig a munkásosztály. Ezért nem véletlen, hogy a munkásosztály és tudatos képviselői azok, akik a történelem folyamán először képesek nemcsak egyes tényeiben és nemcsak bizonyos mértékig, hanem alapvető összefüggéseiben, objektív törvényszerűségei szerint megérteni, s egyben a munkásosztály és az elnyomottak politikai harcának, a helyes politikai vezetésnek és előrelátásnak erőforrásává változtatni az osztályok harcának, a történelemnek megértését. A reakció, mert saját bukását képtelen mint a történelem objektív és valóságos ítéletét elfogadni, kommunista erőszakról fecseg. Valójában azonban a haladó erők világszerte növekvő sikereiben az jut kifejezésre, hogyan segíti törvényszerűen győzelemre a kommunisták helyes, a történelmi fejlődés alaptörvényének és a népek szükségleteinek megfelelő politikáját a népek millióinak harca. A magyar reakció — mint a Kommunista Kiáltvány megjelenése óta minden ország burzsoáziája — a marxizmust mint a nemzettől idegen szellemi áramlatot igyekezett feltüntetni. A társadalmi fejlődésnek és a kapitalizmusnak Marx által feltárt alaptörvényei azonban alaptörvényei minden ország és minden nép történeti fejlődésének. A kapitalizmus a munkásosztály létrehozásával minden országban a nemzeti fejlődés alapvető és központi kérdésévé teszi a munkásosztály harcát. E harc győzelmének pedig előfeltétele, hogy egyesítsék a munkásosztály gyakorlatát és Marx eszméit, alkalmazzák я marxizmus elveit és módszereit. A marxizmus alkalmazása minden országban törvényszerű előfeltétele a munkásosztály felszabadulásának, de előfeltétele annak is, hogy bármely nép saját sorsának tudatos urává és irányítójává váljék. A magyar nép múltjának nagy történelmi küzdelmei a tapasztalat gazdag forrását nyújtják. Vájjon tanult-e Kossuth, Petőfi, Táncsics nemzetünk hősi múltjából, népünk évezredes küzdelméből? Kétségkívül tanult. A magyar nép sok évszázados küzdelmének tapasztalatai és a nyugati haladó mozgalmak a magyar szabadságharc ideológiai erőforrásai voltak. De 1848 nemesi vezetése nein lehetett képes arra, hogy Mohács vagy a Rákóczi-szabadságharc bukásának valóságos okait egészében megértse, tanulságait maradéktalanul alkalmazza.