Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 349 Megértvén Perezel szándokát Sz. Tamás bevétele iránt, fivérem szemmel látó tanúja kivánt lenni a rohammali harcnak, oda ment, — s a bevétel után visszajővén, részletesen előadá a történteket, és a diadal örömébe részesíte, mely a plakátok utján is közhírré tétetett, melyek szerint 4000-nyi rác koncoltatván fel, s nevezetes hadi préda jutván mieink birtokába, nemzeti harcosaink teljes győzelmet ai attak. Mint érdekes jelenetet emlité fel a sáncok bevétele után Perezel tábornok üdvezletére ment baranyai nép részvétét, kik közt egy elöljáró, azon közügy feletti érdekeltséget tanúsító, és értelmes felfogást mutató nyilatkozatot tette : »köszönjük tábornok urnák, még a múlt évi pesti nemzetgyűlésen tett azon szavai beváltását, melyek által — a rác táborban történt árulást fejtegetve, — előre megjóslá: miként e sáncokat utóbb is tábornok ur fogja bevenni«1 0 . Mégis szeretnék sokan azon korhadt előítéletet hitelességre emelni : mintha népünk a szabadságra érett nem volna* Hát a .szabadságra, melyre mindenki születik, még érni is kell? — Honnét magyarázható tehát a népnek azon, még nála míveltebb osztályt is — kevés kivétellel — felülmúló hazaszeretete általában? — honnét merül fel a bűnök legaljasbika az árulás? bizonyára nem a nép köréből, melynél legkisebb önzés mutatkozik a magasztos cél ellenében, — és ha egyes kivételekre bukkannánk, ennek okát a százados nyomatás által gyökeret vert bizalmatlanságban, — legtöbb esetekben pedig a rossz akaratú értelmesbek általi félrevezetésben lehet és kell keresni. Én ki a nép közt forogtam, és házi életének úgy, mint gondolkozásának tanuja voltam, sziveiket önzéstelen nemzet- és hazaszeretet érzelmével buzogni tapasztalául, — és addig is, míg ragyogóbb példák felhozására leend alkalmam, legyen szabad egy nyilatkozatot felhoznom, mely köztem és egy fuvarosom közt felmerült, kinek midőn azon reményt nyujtám, hogy a magyar kormány a hon megmentése körül áldozó népre, annak idejében kit erjeszt endi atyáskodó gondoskodását, azon választ nyerém : »nem azért ótalmazzuk mi uram, e földet, melyet ősapáink vérrel szereztek, hogy jutalmat várjunk, — hanem azért, mert ez a föld a mi örökségünk, mint magyaroké ; illő tehát, hogy e magyar hazában magyar legyen a gazda, minden idegen felett.« Perczeltől 500 pfnyi útiköltséggel segélyeztetvén, utunkat Szabadka felé folytatók, hol szülőföldünk felszabadítására kellő előlépések vevék igénybe fő gondunkat, jelesen: több ezernyi példányban széthintendő hirdetményeket nyomattunk, — e célból Czintula őrnagytól 35 főnyi önkénytes somogyi vitézeket kértünk, kiket nevezett derek hazánkfia, fegyverestül, egész készséggel felajánlott. A hirdetmény, melyet itt nyomatánk, körülbelül így hangzott : »Dunántuli Nép! — Polgártársaink! A mindenható, ki nemzetek és népek sorsát intézi, megsokalván a népjogokat tapodó Kamarilla undok bűneit, megáldá a magyar nemzet igazságos fegyverét. Röviden ismertetve az általános hadihelyzetet, a kiáltvány így folytatódik : Szóval honvédseregeink sikerdús előmenetelt, és általuk szent ügyünk kedvező fordulatot vévén, itt az ideje, hogy Ti is, mint a magyar kormánytól elszakadott honfiak, lerázzátok a szolgaláncokat, mely a kényuralmi erőszak és önkény által reátok nehezült. 10 Perezel a képviselőház 1848 aug. 21-i ülésén nagy beszédben leplezte 1» azt, hogy a császári csapatok tisztjei tulajdonképpen a szerbekkel paktálnak.
