Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 345 quietam servitutem, quam turbulentam libertatémé gyönyörű elvét, — az említett főispáni válasz tárgyában egybehítt tisztikart, a nervus belli4 hiányában, és a nemzetőrségét igyekezett eloszlásra bírni. Hihetőleg álfogás akart lenni a népmozgalom lehangolására-, jól tudván : miként a tisztek feloszlása a nép felbomlását okvetlen eredményezendi. A feloszlási határozatra Hochreiter elnök már-már ráüté a dobot, midőn szót emelve a főispáni levél cáfolatába ereszkedém : emlékeztetém őt kötelessége teljesítésére, és netaláni mulasztása miatti azon nagy felelősségre, mely úgy a magyar kormány, mint megye részéről őt terhelendi. — Ha, mondám folytatólag, egy millió pengő áldoztatott a Dráva őrizetére mintegy 3 hó alatt, midőn a horvát betörés még csak képzelt rém vala ; mennyivel szükségesebb jelenleg a csekély összeg, midőn a horvát: rablók betörése, a szomszéd lakosok személyüknek, vagyonaiknak veszélyeztetésével, napi renden van. — De titkos reactionalis szándok is rejlhet itt melyet a magas aristokratáktól szolgailag függő főispáni kormánybiztos erélytelensége alatt lappangani sejtek. — Ha ő a haza elleneinek eszköze, hasznosabb, és hazafi becsülettel összeillőbb szolgálatot teend magas állásáróli lemondása által,' mely erélyességet, határozottságot igényel . • Egyébiránt nehogy azt vélje : mintha itt zsoldos szolgákkal volna dolga, tiszttársaimról nyilvánítom : miszerint ők, mint szabad érzelmű fiai e hazának, e válságos percekben helyöket meg fogják állani, fegyvert letenni, szétoszlani semmi esetre nem fognak; — mi mint népvezénylők, bizalmunkat őrtársaink előtt kockáztatni nem akarjuk, — mi e megye földét, mely jogtalanul támadtatott meg, elvből, becsületből, nem díjért ótalmazzuk, — és a szegény nép által, mely ingyen a közjóért áldozik, hazafiságban magunkat megaláztatni nem engedjük. Azon meggyőződésben tehát, hogy kimondott elveim tiszttársaiméval találkozfiak, kimondott nézeteim értelmében szerkesztendő választ a kormánybiztos urnák küldetni, indítványt teszek. Indítványom közhelyesléssel fogadtatván, a feloszlatási terv meghiúsult. miről a főispáni kormánybiztos értesíttetni határozíatott,— a válasznak fent mondott értelembeni szerkesztése reám bízatván. Mi folytatók teendőinket, és még ez éjszakán Véssey Miklós nemzetcM kapitány5 vezénylete alatt a rablók ellen indulánk, határszéli lakostársaink nyugalmukat biztcsítandók. (48—79) Gáspárnak ugyanakkor »a Zalamegyében összegyűlt tekintélyes aristocrat klubbal gyűlt meg a baja«; — ezek a szeptember 22—25-i királyi manifesztumok hatására, megrémülve a további ellenállás veszélyeitől, a fegyverletételről tanácskoznak. Gáspár beszédére azonban, melyben leleplezi az udvar szándékait és árulással vádolja őket, elvetik a megadást és elhatározzák a Nagykanizsánál betört Nugent seregének megtámadását. Noszlopy a továbbiakban a nagykanizsai csatározásokat ismerteti, melyekben a dunántúli nemzetőrök a Jellasics utóhadát képező Nugent altábornagyot a városból kiverték, majd az országos fegyverkezésről, szerb és román mozgalmakról, Perczel és Bem sikereiről ír. Néhány adatot és jellemzést közöl a 48-as sajtóról, röviden megemlékezik Perczel óvvégi déldunántúli hadműveleteiről, a kormány Debrecenbe költözéséről s az ottani »pártfondorlatok«-ról. Utóbbiaknak mint a debreceni térparancsnokság tisztje, 3 Tnkább akarom a nyugalmas szolgaságot, mint a zűrzavaros szabadságot. 4 A háború mozgatója, t. i. a pénz. 5 V. ö. Bevezetés, 33. jegyzet.