Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

346 VÖRÖS KÄ.ROLY elég közelről lehetett szemtanúja. Élesen kikel azon képviselők ellen, kik a kormányt nem követték Debrecenbe : »midőn észrevevék e politikai cliameleonok a magyar fegyver kedvezőbbre fordultát ; — ismét előbújtak odvaikból, az engesztelékeny magyar kormány kezeibe vetvék magukat, jól tudván : hogy Kossuth jószívű, nagylelkű, minden, csak forradalmi ember nem« (73. 1.). Hasonló elítélően ír a békepártról és a békepárti sajtó­ról : »Ugy látszik, mintha némelyik ezek közt a reactio fizetett zsoldosa lett volna; viszályszítás, magyar kormány titkos rendeletei és tervei ki­dobolása által az ellen győzelmét feltétlen elősegítették« (73. I.). A téli hadmüveletek vázlatos, ésPerczellel szemben erősén Görgev-ellenes ismertetése után részletesebben írja le egy hivatalos kiküldetését Dem­binszky táborába (a szolnoki csata hőseinek vitt kitüntetéseket) s ennek során a sereg mellé kormánybiztosként rendelt Szemeróvel folytatott beszél­getését : (79) Szemere: Mi hír van Debrecenben? Én : A kedvező híreket mi is kívülről várjuk — mire nézve tisztelt minister urat felkérni van szerencsém. Sz : Fájdalom — ismét az egyenetlenség, irigykedés újsága vehető, — minek, hiszem, Debrecenben sem hiányzanak ügyölő példái. Én : E szerént Dembinszky terve hiusult meg talán, melytől annyit vártunk ? Sz : Ezt értém. — Én katona nem vagyok, de Dembinszky velem köz­lött terve szerint Schlick \őrbe ejtéséről annyira meggyőzettem, hogy neki — hacsak nem madárszárnyakkal — menekülni képtelenség leende. És mégis hadvezéreink irigy elfogultságuk és hiuságuk miatt, — kik a számokra jelölt állomásokat elhagyták, — a derék ősz bajnok terve dugába dőlt! Képzelheti ön boszonkodásomat ! megilletődésemet ! —»Ha én Dembinszky helyén vagyok, jegyzém meg, azon urakkal katonailag fogtam volna elbánni —« [E beszélgetést igen jellemzően egészítik ki Noszlopynak a kápolnai csatá­ról írott sorai :] (82) A vezéri viszályok a bukásnak, és mindezek alapoka — ismé­teljük — a kormányzói erélytelenség és szigor hiánya volt, ki nem álla mint tekintély a visszaélések ellen és felett, nem mint közkapocs, melvben a hatalom ereje összpontosítandó volt. Kossuth veleszületett jóságánál, szelidségénél fogva, nagylelkű bánás­módjával akart mindeneket az ügynek megnyerni és lekötelezni, nem gon­dolva meg : miként forradalomban polgári úgy mint katonai testületeknél alkalmazott szigor, -— vagy rosszakarat és árulás elleni fegyelem, őrkö­dés, kérlelhetetlen szigora egyedüli és legbiztósb záloga a győzelem sikerének... Nincs nehezebb, de szebb tan az emberismeret tanánál. A kormány­zóban ez, fájdalom, nagymértékben hiányzott. (79—87) Ezekben a napokban ér Debrecenbe Gáspár öccse, aki a császáriak által elfoglalt Somogy megyében nem volt hajlandó hűséget esküdni az ural­kodónak ós a kormányhoz menekült. Ketten merész terveket szőnek : » »miként lehetne rövid idő alatt szülőföldünket a kényuralom láncai alól feloldani. — Minthogy éjt nap együtt valánk e gondolattal annyira meg­barátkoztatott'(t. i. Gáspár — V. K.) miszerint ismerve népszerűségét, nem­csak a felmerülendő akadályoktól vissza nem ijesztém, sőt lehető segélye­met, áldozatkészségemet felajánlva, meggyőzém affelől, miként bárha az előlépések nem lennének veszély nélküliek, — óvatosság, kitartás és el­szántság mellett az eredmény alig szenvedhet kétséget ; annál kevésbbé, minthogy a Hadúr áldássugara mieink fegyvereinek kedvezvén, ennek híre a haza minden részeibe villanyszerűleg széthatott« (86. 1.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom