Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 341 Sárközy Somának perét : az ítélet halálra szól. Mikor az ítéletnek azt a részletét olvassák fel, mely szerint Noszlopy »Magyarország felségsértési függetlenségét több ízben kihirdette«, Noszlopy közbevág : »Ezt igenis tettem, és az ausztriai háztól való elszakadást akartam«.7 1 A halálos ítéletet 1853 március 3-án hajtották végre Pesten. A várost megtömték katonasággal, mert zavargásoktól tartottak. Noszlopyn és Sárközyn kívül a Mack-féle-összeesküvésben való részvétel miatt ugyanekkor végezték ki Jubál Károlyt, a Kossuth-fiúk volt nevelőjét is. Noszlopy bátran halt meg : »Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak fája a mi vérünkből fog felnőni!« — mondja a vesztehelyre menet. Még az ítélet felolvasása után is beszélni akar a nagy számban összegyűlt néphez ; szavait a kivégző osztag dobpergése nyomja él.7 2 A nagy remények, melyeket a bécsi és az európai reakció Windischgrätz herceg budai bevonulásakor táplált, így foszlottak szét. 1849 nyarán Ausztria császára az egész világ szemeláttára kézcsókolva volt kényt,elen segítséget* kérni Európa másik zsandárától, a cári Oroszországtól. Annak a harcnak, mely ezekben a hónapokban megalázta Bécset, s utolsó reménye volt a világ szabadságáért küzdő legjobbaknak, feledésbe merült, de nem jelentéktelen részlete a »dunántúli önvédharc«.' A most következő emlékirat, mely két évtized távlatából foglalja össze eseményeit, sok helyütt pontatlan, nem emlékszik eseményekre, dátumokra, itt-ott talán kissé idealizálja is a történteket: »Fájdalommal kell bevallanom, — írja Noszlopy Antal — miként magány és hivatalos adataim az idő súlyos körülményei miatt elsikkadván, részint a megfélemült egyének által hűtlen kezekbe szolgáltatván, szeretett hazám önvédharc történetéhez sem időtanilag, sem részletileg oly rajzot nem nyújthattam, minőt kedvezőbb körülmények közt adandó wi lék ; — igyekszem azonban az emlékemben .megtartott tárgyakat lehető hűséggel rajzolni. És ha e rajz folytán reánk, mint tényezőkre a sikerből kisugárzó némi dics hárulna, azt ne hiúságnak, de főleg a dunántúli nép példátlan lelkesedésének, hazaszereteténektulajdoníttatni kérem,— egyedül a jó szándok és alkalom kellő időbeni felhasználásának érdeme legyen a vezetőké, — legyen a mienk«.73 De e visszaemlékezések még így is, ezekkel a hiányosságokkal is értékes forrásai új magyar 71 Erre ld. a hadbíróság plakát formájában közzétett halálos ítéletét ; — Gindly-ügyben Noszlopy T., í. m. 78. 1. szerint Noszlopy az ítélet kihirdetésekor ezt mondta : »Azt nem tettem« — másik kijelentése u. o. — Kárpáti id. cikke valószínűtlen rémtörténetet mond el a Gindly-ügyről : elbeszélése teljesen ellentmond a hadbírósági közleményben vázolt elég egyszerű tényállásnak. 72 Noszlopy T., i. m.; Noszlopy Aba Tihamér és nyomán Szabó Gyula szerint Noszlopy utolsó szavaival a Habsburgok trónjának ledőltét és az utolsó Habsburg császár száműzetésben való halálát is megjósolta volna. — 9 évvel Noszlopy kivégzése után, 1862 februárjában jelenik meg Torinóban Vittorio Merighi »Noszlopy« с. ötfelvonásos tragédiája. Szerző a történeti eseményeket kevéssé ismeri, Noszlopy életéről és tevékenységéről sem sokat tud — mindezt elárulja a bevezetésben közölt rövid életrajz, és a szereplők és helyzetek elképzelése, — de mindenesetre meglátja Noszlopyban azt a hőst, aki az Ausztriával szemben nemzeti függetlenségéért és szabadságáért küzdő olasz és magyar nép közös hőse lehet. A tragédia már 48 után játszódik: zárójelenete Noszlopy kivégzése, •— a tragédia bevezetésében azonban a szerző Magyarországot az olasz példával bátorítja. Az olasz és magyar függetlenségi törekvések Noszlopyban való összetalálkozását indokolta az is, hogy Noszlopy kivégzésével egy időben végzik ki az 1853 februári milánói felkelés vezetőit, — a felkelés kapcsolatban állhatott a magyarországi kísérlettel. V. ö. Hentaller, i. m. 153. 1. — Különben Merighi valószínűleg álnév : olasz irodalmi lexikonok nem ismernek ilyen nevű szerzőt. 73 ..Önvédharc" 37 1. 9 Századok
