Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
'342 VÖRÖS KÁROLY történetírásunknak : a dolgozó nép hazafiságának, lelkesedésének s az erre támaszkodni, ezt felhasználni képes forradalmi szervezőmunka eredményének dicsőséges dokument umai. II. SZÖVEGKÖZLÉS 184 8/9- KI DUNÁNTÚLI ÖNVÉDHARC PÓTRAJZUL AZ ÁLTALÁNOS MAGYARHONI ÖNVÉDHARC TÖRTÉNETÉHEZ* írta Noszlopy Antal Előszó (1) Amennyiben mz 184819-lci dunántúli önvédharc részletes leírását, pótlékul a magyarhoni önvédharc összes történetéhez« tűzém ki fő célomul, jelen munkïm első kötetében foglalt önvédharc politikai előzményeiről, úgyszinte általános történelembe vágó eseményekről írni szorosan véve körömön túl esnék bár ; tekintve azonban az összefüggést, mely a multat jelennel, az összes leírással a részletes rajzot egybekapcsolja, — midőn az önvédharc előzményei érintésével nyitom meg jelen művet és korunk régibb politikai eseményeit taglalva, szebb jövőnk fiatal záloginak nézetem szerint a multak tükrét tárom fel, mintegy kulcsául a későbbi fejlemények, — s irányul egy szebb és nagyobb jövő után törő küzdelmeknek ; úgy hiszem, hazámnak s reményteljes fiainak hasznos szolgálatot teszek. * A szöveg közlése az »Önvédharc« szövegének alapján történt. A közlésre kerülő egyes szövegrészletek között a kihagyott érdemi részeket petittel szedett rövid tartalmi kivonatokban ismertetjük;«— ahol egyes szövegrészleteken belül történik kihagyás, ott arra, — mivel minden eaetben csupán lényegtelen részletek kihagyásáról van szó — tartalmi áthidalás nélkül, csupán jel utal. Mind az eredetiben, mind a kivonatban közölt szövegrészleteknél a kézirat megfelelő lapszámait a szövegrészlet vagy kivonat előtt ( )-ben közöljük. A szöveget a mai helyesírásra átírva adjuk, mivel kora nem indokolja az eredeti ortográfia megtartását. Csupán néhány jellemzőbb helyen : egyes szavak régiesebb formájú alakjánál tartottuk meg az eredeti helyesírást a szöveg stílusának bizonyos megőrzése érdekében. Ugyancsak stiláris szempontokból általában így jártunk el az interpunkciónál is: a mai helyesírástól sok esetben eltérő helyen és eltérő módon alkalmazott írásjelek — elsősorban a pontosvessző és a gondolatjel — ará' ylag sűrű meghagyása szintén e pátoszra és klasszikus tömörségre egyidejűleg — többnyire sajnos csekély sikerrel — törekvő írót ós kort annyira jellemző stílus megőrzése érdekébe törtónt. A szövegben előforduló valamennyi rövidítést teljes egészében feloldottuk, a ma is közérthetőek (pl. t. i., f. é., stb.) kivételével, vagy ma is közérthető formára írtuk át őket. Hasonló módon mindenhol, ahol tudtuk, feloldottuk a kezdőbetűkkel történő személy- és tulajdonnévrövidítéseket (siglákat) is, mivel a kézirat egészének áttanulmányozása után megállapítható volt, hogy tudatos névelrejtés nem állt a szerző szándékában : inkább fáradságot akart megtakarítani másolás közben a közismertebb nevek rövidítésével is. A szövegben csak olyan sigla maradt, melyet nem tudtunk feloldani : olyan siglánál, ahol a feloldás nem volt bizonyos, a valószínű feloldást lapalji jegyzetben adjuk. Az eredeti fejezetcímeket csak ott közöljük, ahol azokra szükség van : kihagyott, vagy csak rövid töredékekben közölt részletek esetén a címet vagy egyes részeit elhagytuk. Saját jegyzeteinket arab. számmal, a kézirat eredeti jegyzeteit *-gal jelöljük. A kiemelések minden esetben a kézirat kiemelései. Általában a szöveg kiadásánál legfőbb törekvésünk az volt, hogy a szöveget a mai olvasó minél könnyebben és közérthetőbben kapja meg. A szövegközlés fenti módszerei ezt a célt kívánják szolgálni. Egyes részletek esetleg nehezebben érthető volta, kisebb-nagyobb mondatszerkesztési hiányosságaik a stílus — fent már említett — esetenkénti gyarlóságaiból származnak.
