Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

'320 VÖRÖS KÁROLY készséggel engedelmeskedjenek. Csak így leend nékem lehetséges a lázadás elcsábított eszközei számára királyi kegyelemért könyörögni«.2 A tábornagy feljogosítva érezhette magát e büszke mondatok leírására. Hisz alig volt három hete, hogy az újjászervezett Dunai Hadsereg élén átlépte a Lajtát, s ez a három hét egy, és akkor is győztes csatán kívül, melyet Mórnál Perczel Görgey által cserbenhagyott s hibásan is vezetett hadserege ellen vívott, jóformán kardcsapás nélkül szerezte meg előnyomuló csapatai számára a Dunántúl legfontosabb területeit. Az európai reakció ünnepelte : "hadjáratát maga a waterlooi győztes, az öreg Wellington herceg hasonlította Napoleon korának nagy»hadműveleteihez. További tervei is hasonló sikereseknek ígérkeztek : Görgey hadserege a Duna balpartján észak felé indult, Perczel hadserege a Tisza mögé húzódott vissza, készen arra, hogy visszavonulását Debrecenig kiterjessze, a Bácska és a Bánság kiürítése küszöbön állott, — északon, a Hegyalján, Schlick gróf csapatai fenyegették i koimány új székhelyéül kijelölt Debrecent.3 Sikerei hírére Bécsben már az ország rövidesen esedékes teljes leigázásának terveit szövögetik : »nagyon szükséges — íija a bécsi reakció egyik vezető alakja, Schwarzenberg herceg Buda elfoglalásához gratuláló levelében Windiscligrätznek —, hogy a magyarok előtt... minden alkalommal érthetővé tegyük, hogy ők legyőzött lázadók helyzetébe juttatták magukat, s hogy Magyarország jelenleg nagyrészben, remélhetőleg hamarosan teljes egészében meghódított ország.«4 S e január eleji napokban valóban úgy látszik, hogy e remények rövidesen teljesedni fognak. 1 A január hónap és február első hetei valóban ilyen következtetésekre nyújtanak alkalmat. A császári csapatok előrenyomulása némileg meglassúdott ugyan, de megtörtént a frontok kiegyenesedése éppen a déli Dunántúlon : azon a területen, mely Windiscligrätz már a Dunát is túllépő, kelet felé nyomuló csapatainak oldalában mélyen benyúló ékként a császáriak előtt, még ismeretlen veszélyek lehetőségeit rejtette magában. A hadműveletek itt valójában csak december vége felé, a tulajdonképpen a'.eg'; z Déldunántúlt fedező egyetlen magyar seregr/sz, Perczel a Muraközig előretolt csapatainak a magyar fősereg felé való visszavonulása után indultak meg. A stájer és ho vát határon állomásozó, ezeknek védelmére rendelt gróf Nugent táborszernagy csapatai, miután a magyar fősereghez csatlakozni rendelt Perczeit igen óvatosan egészen Körmendig követték, ott megálltak, s meggyőződve arról, hogy a magyar sereg a fősereggel egyesülendő valóban teljeS erővel kelet felé vonul, Zalaegerszeg felé indultak, hogy az így immár teljesen védtelenül maradt Déldunántúlt is megszállhassák. Zalaegerszeg megszállása után délre tartva január 10-én ellenállás nélkül bevonultak Nagykanizsára. 2 Gelich, i. m. II. k. 189—191. 1. 8 A hadieseményeket részletesen tárgyalja a Windisehgrätz sugalmazására írott, már idézett Winterfeldzug ; ezen belül a Buda elfoglalásáig történt eseményeket az I—II. fejezet (1—125. 1.) dolgozza fel. Valamennyi későbbi összefoglaló munkának ez volt a főforrása. Windisehgrätz hadjáratának európai visszhangjára Gelich, i. m И. к. 188. 1. 4 Andics Erzsébet: A nagvbirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. II. k. Bpest, 1952. *293. 1.