Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 321 Az óvatos táborszernagy, miután az így megszállt fontosabb városokban : Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Körmenden, Keszthelyen kisebb helyőrségeket visszahagyva biztosította a stájer határvidéket, s megteremtette az összeköttetést a fősereg vonalának déli sarkpontját képező Pápával, serege megcsökkent létszámát a horvát határ védelmére rendelt Dahlen altábornagy csapataival egészítette ki. Az így kb. kilencezer emberre nőtt hadsereggel folytatta továbbnyomulását a Déldunántúlt fedező legfontosabb, ekkor még magyar kézen lévő vár, Eszék felé. Január közepén az osztrákok elérték és megszállták Kaposvárt, és sietősen igyekeztek tovább Pécs felé, ahová január 30-án vonultak be. A táborszernagy útközben további helyőrségeket hagyott hátra, helyreállított néhány átkelőhelyet a Dráván, majd ezekután megmaradt csapataival február elején az Eszéket ostromló sereghez csatlakozott. A Duna jobbpartján észak felé pedig egy seregtestet indított el, mely a Duna-vonal és a hajózás biztosítása végett a Szekszárdon és Tolnán át húzódó vonalat volt hivatva szemmeltartani. Egy hónappal a budai bevonulás után tehát befejeződött a Dunántúl teljes katonai megszállása is. A katonai megszállás azonban — mint már a fentiekből is láthattuk, — elég gyenge volt. Lényegében a nagyobb városokban elhelyezett kisebb» nagyobb helyőrségekből állt, melyek éppen csak a főútvonalak biztonságának fenntartására s a környék lakosságának megfélemlítésére voltak alkalmasak, nagyobb operatív erőt azonban nem képviseltek. Az állandó fenyegető hangú rendeletek s a kíméletlen terrorcselekmények nyilván ennek a gyengeségnek ellensúlyozására akartak szolgálni. Nugent a Budától — Körmenden át — Nagykanizsáig húzódó vonaltól délre eső területeket tartotta megszállva, (az ettől északra, ill. nyugatra fekvő területeket a Windischgrätz vezette fősereg szállta meg) néhány kisebb helyőrségen kívül azonban az elfoglalt nagyobb városok megszállására mindössze 1,600 főnyi katonaságot tudott fordítani. Ezeken kívül 1,200 emberét Pécs megszállva tartása foglalta le, 2,200 embere február közepéig Eszék ostrománál volt lekötve. Kaposvár megszállására pl. már csak két századnyi katonaság maradt. S e gyenge katonai erőből is Windischgrätz rendeletei állandóan újabb és újabb egységeket vontak ki a Tisza-vonal felé előrenyomuló, a magyar seregek egyre erősebb ellenállásába * ütköző császári csapatok erősítésére.5 Kétségtelen viszont, hogy e területek »pacifikálásában«, »a törvényes rend helyreállításában« a császári csapatok nem voltak egyedül. Mindazok az elemek, melyek március óta többé kevésbbé leplezetlen ellenszenvvel figyelték az események folyását, elsősorban a jobbágyság felszabadítása által anyagi érdekeiben súlyosan megsértett, hatalmi pozícióiból a forradalom során menesztett nagybirtokos arisztokrácia és a főpapaság, most lelkesedve gyülekezik Windischgrätz fekete-sárga lobogója alá. A hercegprímás hódoló nyilatkozata s a tervezett hódoló papi küldöttség mellett a reformkor legreakciósabb 6 Nugent hadműveleteire Winterfeldzug, 14—15., 21., 25., 70., 141—142., 161., 179. 1., — a megszálló csapatok erejére: u. o. 235—236. 1., a kaposvári helyőrségre Andics, i. m. 517. 1. közli Czindery egy jelentését. A Közlönyben 1849 márc. 6., 47. sz. közölt adatok szerint ezeknek a helyőrségeknek ereje tavaszra alaposan meggyengült : a cikk a zalaegerszegi helyőrséget 40, a nagykanizsait 80, a pécsit 100 főre becsüli, utóbbit ágyúval ; Szigetvár őrsége a cikk szerint 70 fő, 1 ágyú, Bátaszéké 100, Bajáé 60 fő. Ezt mindenben megerősíteni látszik [Ramming]: Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849. Pesth, I860. 210. 1., hol a déldunántúli osztrák erők áprilisi helyzetéről így ír : »Die Regimentsbezirke waren leer, der Cordondienst wurde nur dem Namen nach betrieben«.
