Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
264 INCZE MIKLÖS kig, sőt évekig hevertek elintézetlenül a földigénylők kérvényei. Igen sok igénylőt utasítottak el azzal, hogy nincs igénybevehető föld. Az uralkodóosztály mindent elkövetett, hogy a lehető legalacsonyabbra szorítsa a földigénylők számát. Sok uradalom egyenesen elbocsátotta azokat a cselédeket, akik földet meítek igényelni. Erre világit rá egy ránk maradt levél, amelyet az esztergomi főkáptalan tapsonyi uradalmának cselédei írtak. Mutatja egyben a parasztság sóvárgását a föld után, mutatja, hogy az egy-másfél holdas kis parcelláért minden áldozatra képesek voltak. »Alulírottak az esztergomi főkáptalan tapsonyi uradalmának mezőgazdasági cselédei vagyunk, de miután a földreform után mi is földet igényeltünk. . . [és] az uradalom többszöri felhívására, ami olyan módon történt, hogy majdnem erőszakoskodásnak is lehet nevezni, sem mondtunk le az igénylésről, elbocsátott bennünket a szolgálatból. Részben vagy. itt születtünk az uradalomban, részben pedig hosszú évek óta szolgáljuk az uradalmat, sőt olyan is van az elbocsátottak között, akiknek ötven évi szolgálata van ezen uradalomban megszakítás nélkül, ami után már nyugdíjképes is volna, de csak azért van elbocsátva, mert nem volt hajlandó1 lemondani a részére javaslatba hozott 1 % hold földről... Most a lehető legrosszabb jövő áll előttünk és nagyszámú családunk előtt, miután a család fenntartásához szükséges élelem megkeresése is szinte ki van zárva, a részünkre javaslatba hozott földnek birtoklása pedig záros határidőn belül kilátástalan.« ». . . kérjük Kegyelmességedet, hegy hatalmi állásánál fegva kegyeskedjék odahatni, hegy az uradalom mindazon ideig (legföljebb ezen évben) tartson meg bennünket a szolgálatában, amjg a részünkre javaslatba hozott földet birtokba vehessük. És amennyiben tudtunkkal az uradalmi cselédség legnagyobb része engedve az erőszakos nyomásnak a részükre javaslatba hozott földről lemondott (nem akarván a mi bizonytalan helyzetünkbe kerülni), aminek folytán nagyobb mennyiségű föld maradna fönt, alázattal kérjük Kegyelmességedet, hegy a részünkre javaslatba hozott 1 — 1% hold földnek 3 holeíra való kiegészítéséhez segédkezet vagy tanácsot adni kegyeskedjék.«5 5 A tapsonyi cselédek kérvényét a földművelésügyi minisztériumban »ad acta« tették, azzal a megjegyzéssel, hogy »a panasz tárgytalan, mert a panaszosok a cselédlakásokból már kiköltöztek.« Az, hogy miért voltak kénytelenek kiköltözni a tapsonyi cselédek lakásaikból — a minisztériumot már nem érdekelte. A földreform miatti cselédelbocsátások számát nem ismerjük ugyan, de hogy ezek igen jelentős mértékben érintették a szegényparasztrágot, azt nemcsak a tapsonyi parasztok levele mutatja, hanem az is, hogy később (1927-ben) az Országos Mezőgazdasági Kamara is kénytelen volt a kérdéssel foglalkozni : »Most, hegy a földreformeljárás nagyrészt befejezettnek tekinthető, — irta az OMK évi jelentése — elérkezettnek látjuk az idejét annak, hegy a földreformnak a gazdasági cselédügyben való kihatásait gondos vizsgálat tárgyává tegyük. Az egész országra kiterjedő részletes adatgyűjtésünkkel feltárni óhajtottuk azt, hegy a földreformeljárás során milyen mérvű cselédfelmondás indult meg. . ,«5 6 Az csak természetes, hegy ez az irányított adatgyűjtés, »megnyugtató« eredménnyel zárult ; számunkra ebből csak 55 OL. FM. 1925—620—25.902 (Kiemelés tőlem. — I. M.) 66 OMK 1927. évi jelentése, 158. 1.
