Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1929—1933 p 265 az a fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kellett a nyilvánosság előtt is. A »földreform« egyik, nem lekicsinylendő hatása a nagybirtok szempontjából az volt, hogy megkönnyítette a mezőgazdasági ^»cktariátus kizsákmányolását. A földreform elsősorban a törpebirtokosok számát gyarapította. A mintegy 300 000 új törpebirtok 1 — 2 holdas parcellája nem biztosította a parasztcsalád mindennapi kenyerét sem, kénytelenek voltak tehát a szomszédos nagybirtoktól bérmunkát is vállalni. Az egy-másfél holdak juttatásával tehát a nagybirtokosok lekötötték birtokaik közelében a munkaerőt, hogy ily módon is biztosítsák a bármikor igénybevehető mezőgazdasági tartaléksereget. De felhasználták a nagybirtokosok a földreformot arra is, hogy magas megváltási díj fejében szabaduljanak meg távol fekvő, rosszminőségű földjeiktől. A nincstelen szegényparasztoknak mindenütt rosszminőségű, szikes talajú, falutól távol fekvő földek jutottak. A szentesi igénylők jórésze például a Szentestől légvonalban 10—12 kilométerre fekvő derekegyházi határban kapott földet. Sokszor egyenesen hozzáférhetetlen területeket jelöltek ki a * juttatottak számára, mert az uradalmi utak használatát rendszerint nem engedték meg, s olykor évekbe telt, amjg sikerült az útkérdést rendezni. Hasonló volt a helyzet a házhelyjuttatásoknál is. A földreform során igénybévett területből 58 598 kat. holdat házhelyeknek osztottak ki. A valamire való házhelyeket természetesen nem a dolgozó parasztság kapta. A Budapesttől 30 km-re fekvő Gödöllőn például a házhelyek többségét budapesti állami alkalmazottak kapták meg.5 7 A többi város határában sem juttattak a dolgozó parasztok részére házhelyeket. A kalocsai házhelyjuttatások névsorát vizsgálva szintén az derül ki, hogy a juttatottak többsége tisztviselő és közalkalmazott.5 8 Hogy a házhelyjuttatásokból hány szegényparaszt részesült, azt megállapítani nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy a szegényparasztoknak juttatott házhelyek csaknem mind nedvestalajú, a falutól távol fekvő földeken terültek el. Még az Országos Mezőgazdasági Kamara is kénytelen volt megemlékezni az egészségtelen házhelyjuttatásokról : ». . . több helyen nedvestalajú terület szolgál a földbirtokreform keretében adott házhelyül, ahol a mi egyszerű építkezési módjaink szerint lehetetlen egészséges lakóházat építeni,« — írta az OMK 1925. évi jelentésében.5 9 A rosszminőségű és távolfekvő »juttatott földek« árát és fizetési fel" tételeit véglegesen csak 1928-ban állapították meg, ezzel is kedvezve a föld" birtokosoknak, akiknek nem lett volna érdekük a földreformtörvény idejében, inflációs pénzben történő megváltás. A földreform pénzügyi kérdéseinek rendezéséről az 1928. évi XLI. t. c. és az 1300/1929 M. E. sz. kormányrendelet intézkedett. A törvény alapelvként mondta ki a földbirtokosok »teljes kártalanítását«. Valójában azonban teljes kártalanításon túlmenően is jelentős támogatást kaptak a nagybirtokosok, a földhözjuttatottak teljes tönkretétele árán. OL. FM. 1926—29—61590. «о OL. FM. 1926—29—77410 (68740) 69 Idézett jelentés, 18. 1.
