Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
AZ 1905—1907. ÉVI ELSŐ OROSZ FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE 215 nak sajátosan proletár fegyvere. Az 1900-as évek elején a politikai sztrájkok, az utcai tüntetésekkel párosulva átmenetet jelentettek a proletariátus forradalmi harcának új, magasabb fejlődési szakaszába. A proletariátus azt a történelmi feladatot tűzte maga elé, hogy az oroszországi polgári-demokratikus forradalom élére álljon és a nemzetközi forradalmi proletariátus élcsapatában haladjon a szocializmusért vívott harcban. E feladat sikeres megvalósításához az oroszországi proletariátusnak a régi, reformista pártoktól eltérő, élenjáró forradalmi pártra volt szüksége. Oroszországban újtípusú proletárpárt állt a cárizmus megdöntéséért és egyidejűleg a szocializmusért folyó harc élére. A forradalom az 1905 január 9 (22)-i eseményekkel indult meg. A cári kormány ezen a napon a cárnál védelmet kereső pétervári munkások békés felvonuló tömege közé lövetett. Mint ma már megállapítást nyert, a munkástüntetés fogadására és szétverésére valóságos haditervet dolgoztak ki. A cárizmus véres terrorcselekménye országszerte, de az ország határain túl is, tiltakozást váltott ki. A január 9-i események történelmi jelentősége abban áll, hogy óriási népi tömegeket ébresztett politikai öntudatra. A január 9-i véres eseményekre a nyugateurópai proletariátus azzal válaszolt, hogy tiltakozó tüntetéseket rendezett az orosz követségek épületei előtt, nagygyűléseket tartott, gyűjtést szervezett a megölt orosz munkások családjai javára, a szocialista parlamenti képviselők interpellációkat jegyeztek be. Az 1905 januárjában az európai országokban tartózkodó cári követek jelentéseikben kénytelenek voltak beismerni, hogy milyen tömegtiltakozás nyilvánult meg a nemzetközi proletariátus részéről a cái izmus véres bűntette ellen. A diplomaták közlései rendkívül tendenciózusak, helyenként teljesen elferdítik a tényeket, azonban ezek a jelentések sem tudják elpalástolni, hogy milyen erős felháborodás nyilvánult meg a munkástömegek részéről a cárizmus véres gaztettével szemben, és milyen páratlanul megnövekedett a világ proletariátusának szolidaritása az oroszországi forradalmi proletariátus iránt. A pétervári »véres vasárnap« eseményei mindenütt együttérző visszhangot váltottak ki, Svédországban, à stockholmi »Ifjú Szocialisták Klubjá«-ban szervezett nagygyűlésen a svéd szocialisták elhatározták, hogy tiltakozásukat az orosz misszió háza előtt juttatják kifejezésre. A rendőiség, tudomást szerezve az utcai tüntetésről, az orosz főkonzulátus háza előtt fogadta a tüntetőket és a mellékutcákba szorította vissza, őket. Rómában az egyetemisták zajos tüntetést rendeztek a vatikáni orosz misszió épülete előtt. Ügy tervezték, hogy a tüntető tömeg végigvonul a város fő utcáin, megáll a Capitoliumnál és a Capitoliumtól az orosz követséghez vonul. Az összevont nagyszámú katonaság és rendőrség azonban szétszórta őket. Madridban a hatóságok betiltották a cári kormány bűntette elleni tiltakozásra összehívott nagygyűlést és külön intézkedéseket tettek a követség védelmére. A spanyol munkások mégis tiltakozó tüntetéseket rendeztek a bilbaói orosz konzulátus épülete előtt. Belgiumban számos városban rendeztek tiltakozó gyűlést. A brüsszeli Népházban tartott gyűlésen ezerkétszázán vettek részt és a belga szocialista párt összes kimagasló képviselője beszédet tartott. Az egyik felszólaló, De Brucker, kijelentette : »Az a forradalom, amely most Oroszországban lezajlik, nem egyszerűen a francia forradalom megismétlése lesz ... Az orosz forradalom megingatja az egész mai társadalmi rendszert, mint ahogy a francia forra-1*
