Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
216 A. \r. PANKBATOVA dalom megingatta a XVIII. század társadalmi rendszerét. Az, ami most Oroszországban végbemegy, nemcsak az orosz proletariátus, hanem az egész világ proletariátusának ügye . . .«2 Ezt a kijelentést lelkes tapssal fogadiák a gyűlés résztvevői. A Párizsban és Franciaország sok más városában szervezett gyűlések tiltakozó határozatokat hoztak nemcsak az orosz munkások legyilkolása, hanem a cárizmus politikai helyzetét alátámasztó francia-orosz szövetség ellen is. A Tivoli-teremben január 30-án tartott gyűlésen a párizsi munkások külön kiáltvánnyal fordultak a francia proletariátushoz és felhívták arra, hogy fokozza a munkásosztály ügyéért folytatott harcát : »Polgártársak, az orosz proletariátus a saját ügyéért harcolva a ti ügyetekért is harcol — szól a kiáltvány. A cárizmus megdöntése csapást mér valamennyi ország nagy ellenforradalmi erőire. Az orosz forradalom új korszakot jelent a szocialista mozgalomban, függetlenül az országhatároktól.3 Szajna megye szakszervezeti szövetsége táviratban üdvözölte a pétervári munkásokat és biztosította őket, hogy Párizs munkásai teljes szívükből együttéreznek velük a forradalom ügyében : »Párizsnak, a forradalmi városnak munkásai mellettetek állnak és kijelentik : számítsatok ránk és segítségünkre. Le a cárral! Le a kizsákmányolókkal ! Éljen a szocialista forradalom«.4 A radikális francia értelmiség a kiváló francia író, Anatole France és mások részvételével megalakította az »Orosz Nép Barátainak Társaságá«-t. Maxim Gorkij proletáríró, amikor értesült a Társaság megalakulásáról, lsvélben üdvözölte Anatole Franee-t, amelyben nagyra értékelte az orosz és a francia dolgozók közti szolidaritás megnyilvánulását. »Szívemnek teljes melegével megörültem — írta — mert az Ön megnyilatkozása az orosz nép mellett nemcsak a művészet erejébe vetett hitemet erősíti meg, hanem életre kelti a világon a népek testvériségén' к nagy álmát«.5 Az értelmiség kiváló képviselői minden országban felemel+ék szavukat a január 9-e előestéjén letartóztatott Maxim Gorkij védelmében, úgy hogy a cári kormány kénytelen volt1 rövidesen szabadon bocsátani a nagy orosz írót. Amikor a Téli Palota előtt a tüntető munkások közé lőttek, egész Németországban tiltakozó gyűléseket hívtak össze a cárizmusnak az orosz munkásokkal szemben elkövetett terrorcselekménye elleni tiltakozás jeléül. A német munkások kijelentették, hogy készek követni az oroszok példáját, készek a politikai tömegharc útjára lépni. Münchenben a helyi szociáldemokraták két nagygyűlést szerveztek, amelyen a parlamenti szociáldemokrata vezetők hosszú beszédeket tartottak és megpróbálták a munkások figyelmét elterelni a német munkásmozgalom égető kérdéseiről. De a gyűlésen felszólaló munkások leleplezték ezeket a manővereket. Különösen felháborította őket az, hogy fenntartották a politikai bűnösök kölcsönös kiadásáról Bajorország és Oroszország közt létrejött szerződést. A gyűlés résztvevői határozatot hoztak, melyben követelték a szégyenteljes szerződés felbontását. Két nap múlva egy második, még népesebb tiltakozó tömeggyűlést rendeztek. A gyűlésen hozott határozatban forró együttérzésüket fejezték ki az orosz forradalmi munkások iránt. Felhívták a német munkásokat, hogy csatlakozzanak ehhez a határozathoz. * Krasznij Archiv, 9. köt. 38. 1. (oroszul). * L'Humanité, 1905 jan. 30. sz. 4 L'Humanité, 1905 jan. 24. sz. 6 Gorkij, M. : Korai forradalmi sajtócikkek. Goszpolitizdat, 1938. 39. 1. (oroszul).
