Századok – 1953

Szemlék - Norden; A.: So werden Kriege gemacht (Ism.: Weiner Magda) 180

KliÖNIKA 193 népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézségeket könnyedén le tudja küzdeni^ amely tisztában van történelmi küldetésével és kész nagy Pártunkat tüzön-vizen át követni« — ez a feladat, amint ezt pártunk Központi Vezetősége meghatározta. Ahhoz, hogy történelemtanításunk ennek a feladatnak megfeleljen, tanulóinknak sz' eskörű tárgyi tudást kell adni és a marxizmus-leninizmus szellemében jó hazafiakká k' i nevelni őket. Erre a célra a történelem az egyik legjobb nevelő eszköz, — egyrészt ui yanis, mint a társadalom fejlődésének tudománya, alkalmas arra, hogy a tanulókban a marxista-leninista világnézetet kifejlessze, másrészt pedig, forradalmi és honvédő 1 igyományaink ismertetése révén alkalmas arra, hogy kialakítsa, erősítse a szocialista hazaszeretetet, kifejlessze a szolidaritás érzését a világ összes dolgozóival. Pedagógusainkat a felszabadulás után a történelem tanítása nagy nehézségek elé állította, mert nevelőink kevés segítséget kaptak az idealista történelemszemlélet felszámolásához. Az iskolai történelemtanításban fordulatot hozott a Magyar Dolgozók Pártjának a VKM munkájával kapcsolatos 1950 márciusi határozata és a Párt П. Kongresszusának határozata. Nagy jelentősége volt ebben a vonatkozásban a Központi Vezetőség 1952 június 27-i határozatának. Egész ideológiai fejlődésünk szempontjából felmérhetetlen Segítséget jelentettek Sztálin elvtárs nyelvtudományi és közgazdaságtani müvei : ez utóbbinak hatása most kezd kibontakozni. Nagy segítséget nyújtott Kareov módszertani munkájának megjelenése és más szovjet tapasztalatokat közvetítő kiadványok. A Századok, a Társadalmi Szemle történelmi cikkei, a Magyar Történelmi Társulat kiadványai, a Művelt Nép kiadásában megjelent népszerű sorozat, a Munkásmozgalmi Intézet kötetei — mind elősegítették, hogy pedagógusaink népünk igazi történetét taníthassák. A történelemtanítás mai helyzetére jellemző az a tény, hogy a középiskolákban a tanulmányi érdemjegyek középértéke törtóhelemből néhány tizeddel magasabb, mint a magyaré, az általános iskolában pedig rosszabb, mint a magyaré és a számtané. Ha e számszerű eredmények mögé tekintünk, elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy a tanulók a tananyag kézenfekvő összefüggéseit felismerik, de az egyetemes ós a magyar történelem összefüggéseit már nem látják világosan. Nem kielégítő a tanulók kronológiai tájékozottsága, hasonlóképpen sok kívánnivalót hagynak maguk után topográfiai ismereteik is. Sokkal súlyosabb hiányosság mutatkozik meg a történelem marxista értelmezéséhez szükséges alapfogalmak ismeretében. Az itt mutatkozó hiányosság bizonytalanná teszi a tanulóknak a társadalmi fejlődés egyes kérdéseiről adott megállapításait. A nem kielégítően megértett materialista történelemszemlélet teszi lehetővé, hogy felbukkanjanak idealista történelemszemléletből származó elemek : fel-feltűnnek a klerikális, a burzsoá nacionalista, sőt a fasiszta történelemszemlélet nyomai is. Mindezek a hibák oktató-nevelő munkánk másik célját, a szocialista hazafiságra való nevelés megvalósítását is hátráltatj4k. Mi a helyzet ebben a vonatkozásban? Vannak pedagógusaink, akik a hazafias nevelésnek valóban szép példáit mutatják gyakorlati munkájukban. Általában azonban ez a szempont még nem áll eléggé az előtérben, még nem alkalmazzák eléggé tudatosan, sok helyen még csak járulékos elem gyanánt kezelik. Tanáraink egy része nem mer hazafias lenni, hazafiságra tanítani, mert attól fél, hogy a nacionalizmus hibájába esik. Mások népünk nagy haladó államférfiait. hadvezéreit lekicsinylik, hazafiságukat helytelenül egyéni célokból magyarázzák. Pl. Hunyadi János nagy honvédő háborúit gyakran birtokainak féltéséből vezetik le. Igen gyakori hiba haladó-pozitív hőseink sematikus, színtelen, vérszegény, egyénesítós nélküli ábrázolása is. Rákosi Mátyás elvtárs hősies harcát a nópelnyomó Horthy-fasizmus ellen jól ismerik tanítók és tanulók egyaránt : de ugyanakkor az ellenforradalmi korszak többi hős harcosáról, mártírjairól, Sallairól, Fürstről, Schőnherz Zoltánról, Rózsa Ferencről rendkívül keveset tudnak, áldozatos példamutató életük jóformán ismeretlen a tanulók előtt. Általában tanításunk nem aknázza ki eléggé a Rákóczi szabadságharcban, az 1848 — 49-es forradalomban és szabadságharcban, a magyar Tanácsköztársaság dicső harcaiban rejlő hatalmas, hazafiságra, áldozatkészségre tanító nevelő erőt. A proletariátus helyzetének bemutatásánál sok helyütt szenvtelenség érvényesül : hiányzik az igazi érzelemkeltés, az elnyomással és a kizsákmányolással szembeni gyűlöletre nevelés. Nem elég erőteljes még a klerikális reakció népellenes cselekedeteinek, háborús törekvéseinek konkrét adatok fényében való leleplezése sem : tanáraink sokszor még nem ismerik a politikai leleplező, felvilágosító munka nagy jelentőségét a szocializmus építése, 13 Századok