Századok – 1953

Szemlék - Norden; A.: So werden Kriege gemacht (Ism.: Weiner Magda) 180

182 SZEM LE Mindenesetre jeleznie kellett volna a szerzőnek az USA már Wilson idejében kibontakozó világuralmi törekvéseit, az amerikai monopoltőkések gazdasági érdekeltségét Szovjetoroszország ügyeiben, annak ellenére, hogy a semlegesség jelszavával álcázták magukat. Helyenként csak a finánctőke gazdasági behatolását mutatja meg a szerző egyes áldozatul kiszemelt országokba és nem tárja fel, hogy az államhatalom politikailag ehhez hogyan kapcsolódott. Például a spanyolországi német intervenciónál nem mutatja meg, hogyan támogatta az USA külpolitikája Hitlert, hogy egy fasiszta hídfőt kiépíthessen további háborús terveihez, sőt elsikkad az USA politikai felelőssége Münchenért (71, és 87. 1.), annak ellenére, hogy az előzményeknél részletesen, mélyrehatóan megmutatta, hogyan segítette uralomra Hitlert az amerikai finánctőke németországi tőkebefektetéseivel és a munka legelején irtegállapította, hogy a finánctöke rablásait csak az államhatalom bevetése biztosítja (20.1.) Amennyire fokozottan értékeljük a mű erényeit az idő távlatában, annyira felfigyelünk e hibájára, hogy nem mutatja ki eléggé az amerikai finánctőke és állam kapcsolatát. Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« c. munkájában megállapította, hogy a monopóliumok ós az államgépezet kapcsolatát még az »összenövés« kifejezés sem határozza meg elég mólyen, mert »a dolog lényege abban van, hogy a közeledés folyamán nem egyszerű összenövés megy végbe, hanem az államapparátus alárendelése a monopoliumoknak«. (Társ. Szemle, 1952. okt. sz. 915. 1.) És erre erős fényt vet a mai helyzet, amikor Eisenhower kormányában soha nem tapasztalt nyíltsággal szerepelnek a milliárdosok közvetlen képviselői. Nagy érdeme azonban A. Norden munkájának, hogy olyan adatösszefoglalásai, mint amit például Dullesről ad (54. 1.), nagy segítséget nyújtanak a jelenlegi állapot megértéséhez. Egyébként a szerző a második világháború végétől már töretlenül vezeti az amerikai agresszió leleplezésének vonalát gazdasági és politikai téren egyaránt. A. Norden munkájának szerkezetében is mutatkoznak zavaró tényezők. A szerző többször és indokolatlanul eltér a kronológiától. Elsőnek a mexikói intervenciós háborút tárgyalja, mert így alkalma nyílik hangsúlyozni, hogy ezt ugyanaz a Wilson indította, aki később a békeórtekezleten mint a demokrácia védelmezője lépett fel és így rögtön a munka legelején ráirányíthatja a figyelmet az amerikai politika álszent mivoltára. Indokolatlan azonban, hogy miért nem tért vissza ez után a spanyol-amerikai háborúhoz, miért került ez a hatodik helyre, holott Lenin épp ezt és az angol-búr háborút tekinti az első imperialista háborúknak. Ugyancsak a könyv elejére kívánkoznak az imperializmus sajátságai, melyekre csak a 97. oldalon kerül sor. Egész más elbírálás alá esnek azok az időrendi előreugrások, melyeket a szerző az aktualizálás érdekében tesz (pl. 71.1.), amikor szinte magával ragadja az a párhuzam, ami az amerikai finánctőke bűnös cselekedetei között az első világháború után ós a második világháború után megnyilvánul és ami az ő hazáját, Németországot elsősorban fenyegeti. Az ilyen elóbevágás az előadást egyáltalán nem bontja meg, növeli hatását, szenvedélyességét. A párhuzam keresésénél pedig a szerző soha sem téveszti szem elől a változott nemzetközi helyzetet. A háború előkészítésének boszorkánykonyhája mellett megmutatja a béke táborának kemény és egyre fokozódó küzdelmét és pontosan meghatározza azt a kulcsponti helyzetet, melyet Németország a békeharcban elfoglal. A könyv így nem csak az imperializmuskori agressziók történetét foglalja össze és hívja fel figyelmünket különösen az első világháború kitörésével kapcsolatban értékes dokumentumanyagra, hanem segíti tájékozódásunkat a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben. WEINER MAGDA