Századok – 1953

Szemlék - Norden; A.: So werden Kriege gemacht (Ism.: Weiner Magda) 180

KRÓNIKA A haladó emberiség, az egész világ dolgozói mélységes megilletődöttséggel és fájdalommal értesültek Joszif Visszarionovics Sztálin elhunytáról. A magyar tudomány művelői 1953 március 7-én, a Magyar Tudományos Akadémia gyászülésén emlékeztek meg J. V. Sztálin haláláról és adtak kifejezést nagy gyászuknak. Az ülésen Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott gyászbeszédet. Hangsúlyozta, hogy »Sztálin elvtárs halálának híre szörnyű csapásként érte a világ összes dolgozóit, a Szovjetunióban, Kínában, a népi demokráciákban és a kapitalista igában sínylődő országokban és a gyarmatokon egyaránt«. A magyar dolgozók és köztük a tudomány dolgozói is, könnyes szemmel és elakadó szívveréssel olvasták a hivatalos közleményt, amelyből bizonyossá vált, hogy eltávozott tőlünk korunk legnagyobb embere, harcosa, tudósa. Ezek a szomorú napok tudatosították bennünk igazán, hogy Sztálin nem csak egy népé, sőt nem csak az egész enberiségé, hanem minden egyes emberé is külön-külön. A gyász még drágábbá teszi számunkra e nevet, amely egy egész dicsőséges történelmi korszakot jelöl. Az ő névével, az ő vezetésével, tanításai nyomán milliók és milliók szabadultak fel a tőke uralma alól, hatalmas népek, egész országok jutottak ki a szabadság és függetlenség széles országútjára. A sztálini kor a tudományok fejlődésének is új korszakát nyitottá meg. A szocializmus építésének óriási feladatai soha nem látott lehetőségeket nyitottak meg a kutatás és kísérletezés előtt. A sztálini korszak tette az addigi kivételt általános érvényű szabállyá : széleskörűen megvalósítva a tudomány és gyakorlat szoros, termékeny. kapcsolatát. Sztálinnak, a marxizmus-leninizmus korunkban legnagyobb képviselőjének és alkotó továbbfejlesztőjének egész tevékenysége a dialektikus materializmus sugárzó fényforrása volt a szovjet tudomány számára. Sztálin legnagyobb oktatója és nevelője & világ haladó tudósainak. Sztálin felfedte a szocializmus gazdasági alaptörvényét, tudatossá tette a kommunizmust építő szovjet dolgozók milliói jövőjének perspektíváját és új harcra lelkesítette a szovjet tudósokat. A mi népünk az életet, a szabadságot, a békés alkotó munka lehetőségét,-örömét és nagyszerű eredményeit, ragyogó szocialista jövőjét legnagyobb jótevőjének, a nagy Sztálinnak köszönheti. A tőle tanult kommunista pártosság, a mólyen történeti módszer, a kristálytiszta okfejtés, a legtudományosabb és egyben legegyszerűbb stílus, tudományunk fejlődésének máris szerves része és további fejlődésének forrása. Szinte kézzelfoghatóan lemérhetjük azt a hatalmas hatást, amelyet Sztálin elvtárs két utolsó műve gyakorolt a magyar tudományos életre. A nyelvtudomány kérdéseivel foglalkozó műve nemcsak egyszerűen a fejlődés kapuit nyitotta meg, hanem minőségi ugrást is eredményezett a magyar nyelvtudomány egész további fejlődésében. Valamennyi tudományág számára alapvető jelentőségű volt az alapról és a felépítményről szóló marxi-lenini tanítás továbbfejlesztése, az alap ós a felépítmény szabatos meghatározása és kölcsönös viszonyuk minden oldalú megvilágítása. Éppen most, ezekben a hónapokban kezd kibontakozni az a hatalmas lendület, amelyet Sztálin utolsó korszakalkotó nagy műve, »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban«, jelent az egyetemes és a magyar tudomány számára. És ha lesújtva is a nagy Sztálin elhúnyta felett érzett mélységes bánattól és gyásztól, de szilárdan és megingathatatlanul bízva Sztálin ügyének halhatatlanságában, fogadjuk meg mi magyar tudósok, hogy méltók leszünk a sztálini tudomány örökségéhez, alkotó munkásságunkat még fokozottabban a szocializmus építésének és a békéért folyó