Századok – 1953

Szemlék - Norden; A.: So werden Kriege gemacht (Ism.: Weiner Magda) 180

SZEMLE 181 1952. 10. sz. 981. l.).E fő feladat a háborús gyújtogatok leleplezésének területén előtérbe állítja a történetírók felelősségét és'fokozza az olyan művek jelentőségét, mint Norden / »így készül a háború« e. munkája. Ez a könyv Németországban 1950-ben, röviddel azután jelent meg, hogy a hidegháború a Távol-Keleten nyilt agresszióba ment át. Leleplezései döbbenetes erejűek és aktualitásuk a békeharc fokozódásával állandóan erősbödik. A könyv fő érdeme, hogy megismerteti és meggyűlölteti az amerikai imperializmus néhány fő jellegzetességét, melyek napjainkban szinte kikristályosodva jelentkeznek. Közép-Amerika országainak megtámadásánál Norden megmutat ja, hogy a gyarmatosításnak egy új formájával állunk szemben : pénzügyi művelettel kezdődik, különböző machinációkkal, nyugtalánság keltésével, egyes politikusok megvesztegetésével, mások legyilkolásával folytatódik és azzal végződik, hogy az USA vagy megszállással vagy megszállási fenyegetésekkel eléri, hogy bábkormány kerüljöií uralomra, mely minden zsarolásának enged (13—15. 1.). Közvetlen kapcsolhatjuk ezt Lenin tételéhez, mely szerint »... a finánctőke és az ennek megfelelő nemzetközi politika ... az állami függőség több átmeneti formáját hozza létre.« Gondolatsorunk végén pedig ott állnak a mai USA-bábkormányok és uralomraj utásuk körülményei. — A munka már a Fülöp-szigetekkel kapcsolatban kirobbantott spanyol-amerikai háborúnál a függetlenség és szabadság demokratikus jelszavainak ugyanolyan képmutató felhasználását tárja fel, mint amilyen ma megnehezíti harcunkat az amerikai háborús gyujtogatókkal szemben. — A. Norden kiemeli azt. a részletekbe menő hasonlóságot, ami egyik részről Hitler-Nómetország, másik részről az USA agressziója és annak módszerei között fennáll. Mintha a mai USA-ról olvasnánk a következő sorokat : »A válságból a háborúba menekültek, mert nem akarták a haditermelést békegazdálkodásra átállítani« (74. 1.). Hitler idézete a Lengyelország elleni háború megindításakor amerikai tábornokok hangján csendül ma újra : »Brutális eljárást! Semmi könyörületet! Az erő a jog. A legnagyobb keménységet!« (76. 1.). Az imperialisták provokációs hamisításainak egy a jellegük, az egyes változatok csak az időbeli és helyi körülményektől függnek, erre világit rá a szerző, amikor egymás mellé állítja a Karlsruhe és Nürnberg bombázásának álhírét a németek Franciaország elleni hadüzenete előtt 1914-ben ós Hitlereknek a gleiwitzi rádióállomás ellen lengyel uniformisba öltöztetett Gestapo-emberekkel és elítélt gonosztevőkkel intézett támadási színjátékát — mi pedig hozzáfűzhetjük a nagyon hasonló kassai »bombázást«. Folytatják .a sort a berlini légihíd körüli események 1948-ban, — melyeknek célja szintén háború kirobbantása volt, ha ez meg is hiúsult a béketábor szilárdságán, — végül pedig a koreai háború megindításakor amerikai-délkoreai részről alkalmazott szemfényvesztő mesterkedések. Közös vonások az imperializmuskorabeli agressziónál Norden megállapítása szerint : a támadás szinte pillanatra »időzített«, a szövetséges agresszorokat terrorizálja a mindenkori adott »vezető-agresszor«. (A mi szempontunkból továbbkutatási lehetőségre ad kiindulópontot Tisza álláspontjának hirtelen megváltoztatására vonatkozólag az élsö világháború elindításakor az az adat, mely a német politika változására utal ugyan- . ekkor (37. 1.). Jelentős újabb vonásokat is talál Norden az amerikai imperializmus fejlődésében, így a katonai hierarchia felső köreinek összeolvadását a magán-hadiiparral a második világháború után (112. 1.). A kozmopolitizmus és a sovinizmus együttes felhasználását (137. 1.). Helyes elvi megállapítása, hogy fegyverkezés ós háború úgy hozzátartozik a kapitalizmushoz, mint láva a vulkánhoz (124. 1.) és hogy a külső agresszió feltétlenül belső reakcióhoz 'vezet. (135. 1.). Vannak azonban a munkának fogyatékosságai is. Annak ellenére, hogy a könyv amerikai agressziós cselekedettel kezdődik és Clay USA tábornagy kábelével : ». . . csak mi vezethetjük a világot« feltárja az USA világuralmi törekvését, végül pedig azt is hangsúlyozza, hogy ez szervesen összefügg a Szovjetunió gyűlöletével, mégsem vonul töretlenül végig a munkán az amerikai finánctőke felülkerekedésének fokozódó tendenciája az imperialista táboron belül a monopolkapitalizmus kialakulásától napjainkig. Nem esik szó például arról, hogy az USA 1917-ben miért változtatta meg elszigetelődési politikáját és a szerző csak 1919-től számítja Wilsonék intervenciós szándékát a szovjetek országa ellen. Ugyanakkor szovjet történetírók 1948-tól kezdve szinte sorozatosan megjelent tanulmányokban meggyőzően bizonyítják az USA elsőrendű szerepét a Szovjetoroszország elleni intervencióban a szocialista állam születésének pillanatától kezdve. (Grischfeld, A. : Az USA szerepéről a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció szervezésében. Voproszi Isztorii 1948. 7. sz. ; Berjozkin, A. : Az USA a Szovjetoroszország elleni aktív harc szervezője és résztvevője, 1918 — 20. 1949 ; Guliga, A. : Az USA szovjetellenes intervenciójának kezdeti szakasza 1917—18. Voproszi Isztorii 1950. 3. sz.).