Századok – 1953
Szemlék - Foster; W. Z.: Az amerikai földrész rövid politikai története (Ism.: Péter József) 159
162 SZEM LE gyötrik egész Amerika tömegeit. Az amerikai népeknek e hosszú időszak alatt az a legnagyobb és legjelentősebb vívmányuk, hogy eltörölték a rabszolgaságot, létrejöttek a munkásmozgalom gazdasági és politikai alapjai, s hogy a munkások körében megkezdődött a szocialista osztályöntudat kialakulása.« Ezzel fejezi be Foster elvtárs a forradalmak beható elemzését. * A műben jelentős helyet kap a jenki imperializmus kialakulására jellemző sajáto vonások elemzése, a pánamerikai politika leleplezése, és általában annak tárgyalása, hogyan igyekszik a jenki imperializmus Latin-Amerikát mint hátországot megszervezni. Lenin az amerikai imperializmus történetét »a véreskezű imperializmus véres történetének« nevezte. Az Egyesült Államok, Amerika legfőbb háborús gyujtogatója, 1775 óta 114 háborút indított, és ezek túlnyomó többsége barbár, embertelen irtóháború volt védtelen vagy rosszul felfegyverzett népek ellen.- Ha maga nem viselt háborút, akkor egymásra uszította az egyes országokat, hogy így jusson profithoz, területhez. És mindig megtalálta annak a módját, hogy beleavatkozzék azokba a nemzeti háborúkba is, melyeket fiatal amerikai országok határaik kialakításáért és szuverenitásuk megteremtéséért vívtak. Ezek mögött a véres háborúk mögött ott találjuk a vérből hasznot húzó, egymással versengő angol és amerikai imperializmust. A rohamosan fejlődő amerikai kapitalizmus első nagy diplomáciai lépése a Monroe-elv deklarálása volt, melyben »már kétségtelenül bennerejlett az egész nyugati félteke fölötti amerikai hegemónia gondolata« — mondja Foster. Ennek a hegemóniának megvalósítására azonban akkor meg nem kerülhetett sor, az Egyesült Államok kapitalistái csak a XIX. század vége felé érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy érvényt szerezzenek a Monroe-elvnek. A fiatal jenki imperializmus két feladatot tűzött maga elé : le akarta igázni Latin-Amerika népeit és ki akarta űzni Angliát erről a gazdag vadászterületről. Először gazdasági téren indult meg a küzdelem és az amerikai kapitalizmus alig negyedszázad alatt már túlszárnyalta Ángliát mind tőkebefektetésben, mind a kereskedelem ellenőrzésében. Azóta lépésről lépésre szorítja vissza egykor nálánál sokkal hatalmasabb versenytársát. Politikai téren a jenki imperializmus a Pánamerikai Unió megalakításával (1889) akarta az első súlyos csapást mérni Angliára. Az Egyesült Államok renkívüli gazdasági és politikai súlyával kezdettől fogva csaknem mindig befolyása alatt tartotta az Unió Konferenciáját, de a konferencia által elfogadott szerződéseket csak nagyon ritkán sikerült ratifikáltatni a tagállamokkal. Az első pánamerikai kongresszus óta, melyet Bolivar hívott össze 1826-ban. 208 konferenciát rendeztek, s ezeken több mint 100 szerződést írtak alá. E szerződésekből a 21 köztársaság csak egyetlenegyet ratifikált. Az Amerikai Államok Szervezetének keresztelt átszervezett Pánamerikai Unió ennek ellenére jelentős fegyver az amerikai imperializmus kezében, mert azt az illúziót kelti a latinamerikai népekben, hogy a pánamerikanizmus megvalósult. Az amerikai imperializmus háborús stratégiájában igen fontos szerepet játszik az az elgondolás, hogy Latin-Amerika és Kanada a jenki imperializmus biztos hátországa, ideális támaszpont a vüág meghódítására. Foster elvtárs meggyőző érvei leleplezik a háborús stratégia eme központi tételének hazug voltát. Nyomon követi a 22 nemzet kialakulását és fejlődését, a burzsoá forradalom eseményeit, a nemzeti függetlenségi harcokat, melyeket először az »anya«ország, majd az utolsó félszázadban a jenki imperializmus ellen folytattak. Részletesen elemzi, milyen hatalmas befolyást gyakorolt az amerikai földrész népeire a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocializmus sikeres megvalósítása, a Szovjetuniónak a fasisztákon aratott történelmi jelentőségű győzelme. Foster megmutatja, hogy a nyugati félteke forradalmi múltú és adottságú népei bármely pillanatban felrobbanthatják a Wall Street háborús stratégiáját. Megmutatja, hogy az amerikai monopóltőkének nem az atombomba a »legdöntőbb« terméke, hanem egy olyan politikai helyzet, melyben az Egyesült Államoktól délre fekvő 20 országban a nép gyűlölettel ejti ki a jenki szót, s megmutatja, hogy ezekben az országokban az egyre jobban erősödő szakszervezeti mozgalom és a kommunista pártok mind jelentősebb erőt képviselnek a rothadt rendszer megszüntetéséért folyó küzdelemben. »A latinamerikai forradalom, akárcsak a kínai, imperialistaellenes agrármozgalomként indult, de nem telik bele sok idő, és a szocializmus felé fog fordulni. A világkapitalizmus általános
