Századok – 1953
Szemlék - Foster; W. Z.: Az amerikai földrész rövid politikai története (Ism.: Péter József) 159
SZEMLE 163 válságának Latin-Amerikában elkerülhetetlenül ezzel a következménnyel kell járnia« — mondja Foster elvtárs. Foster elvtárs tények egész sorával bizonyítja be azt a lenini-sztálini tanítást, hogy az amerikai imperializmus a legélősdibb és leginkább rabló jellegű, a legreakciósabb, legarcátlanabb, legvéresebb és legféktelenebb imperializmus. Leleplezi az Egyesült Államok politikájának szovjetellenes irányzatát, ami nemcsak a második világháború kitörésekor, hanem a háború folyamán is megmutatkozott, amikor a német fasizmust uszították a Szovjetunióra. Ennek a korszaknak legjelentősebb mozzanatai az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági válság a dolgozók elleni vad terror, fasiszta szervezetek működése, Roosevelt »New Deal«-je és a Latin-Amérikával szembeni »jószomszédság« politikája, az államapparátusnak a monopóliumok alá rendelése, élesedő belső és külső ellentmondások, a Wall Street nagy offenzívája a nyugat i félteke bekebelezésére (a Clayton terv 1945) és az egész világ leigázására, — valamint a dolgozók ellenállása, a szakszervezetek rohamos fejlődése, az amerikai imperializmus rothadása, a második világháború következtében egyre mélyülő általános válság, s ezen belül a fenyegető gazdasági válság és a Latin-Amerikában érlelődő szocialista forradalom. A könyv élesen szembeállítja a hanyatló, rothadó, haldokló kapitalizmust a Szovjetunióban rohamosan fejlődő szocializmussal és megmutatja ennek forradalmasító hatását Amerika dolgozó népére. Megmutatja a hatalmas és egyre erősödő Szovjetunió vezette demokratikus országokat, ahol a békéért harcoló tömegek jólétének szüntelen emelése, az egyre növekvő anyagi és kulturális igények kielégítése a főcél, szemben az Egyesült Államok által vezetett imperialista táborra), ahol a maximális profit érdekében a dolgozók millióit akarják megint háborúba vinni, ahol a dolgozók elnyomorodása fokozódik. Ennek az óriási anyagot feldolgozó könyvnek egészen vázlatos ismertetésére szorítkozhatunk csak itt. Még megközelítő képet sem kapnánk azonban Amerika történetéről, ha nem érintenénk még egy fontos kérdést, mellyel a könyv igen behatóan ós részletesen foglalkozik : az amerikai munkásmozgalom kialakulását, fejlődését és mai helyzetét. Annál is érdekesebb ez az anyag, mert a szerző 50 éve aktívan részt vesz a forradalmi munkásmozgalomban és megalakulása óta vezetője a Kommunista Pártnak. Az Egyesült Államok szakszervezeti mozgalmával ellentétben a latinamerikai szakszervezetek fontos szerepet játszottak ós egyre nagyobb szerepük van a földbirtokosok, gyárosok, klerikálisok és a jenki imperializmus elleni harcokban. A latinamerikai szakszervezeti mozgalom antikapitalista, az osztályharc alapján áll, a munkásosztály önálló politikai akciójának szószólója és támogatója. A latinamerikai szakszervezetek »végső fokon a szocializmus megvalósítására törekszenek«. Foster részletesen tárgyalja az amerikaközi szervezetek alakulását, fejlődését, erejét, leírja, hogyan igyekszik az amerikai imperializmus felhasználni az Egyesült Államok két nagy szervezetének (A. F. L. — С. I. O.) mindenre kész reakciós vezetőit a Latin Amerikai Szakszervezeti Szövetség (C. T. A. L.) felrobbantására. A könyv kimerítően foglalkozik az Egyesült Államok és Kanada munkásmozgalmának fejlődésével. Különös figyelmet érdemel az a rész, amelyben a szerző bemutatja, hogy reagált a szervezett munkásság a világkapitalizmus megroppanására és a szocializmus térhódítására, és az a rész, amelyben beszámol arról, hogyan lett úrrá a munkásmozgalomban az imperializmus munkásügynöksége, mely nyíltan támogatja a kapitalista rendszert és híven követi a Wall Streetnek az előretörő szocializmus megsemmisítésére irányuló politikáját. A kapitalizmust kiszolgáló szakszervezeti vezetőknek azért sikerült irányító pozícióikat megtartaniok, mert »az aránylag jól fizetett szakmunkások jelentős rétegére, a munkásarisztokráciára támaszkodhattak«. A mai amerikai szakszervezeti vezetők korruptsága és a Wall Streetnek erre a célra fordított összegei példátlanok a munkásárulás szennyes történetében. Sok szakszervezeti vezető hatalmas évi jövedelemmel rendelkező tőkés, aki részt vesz mindenféle kapitalista vállalkozásban. Az Egyesült Államokban a megszervezhető munkásoknak mindmáig csak alig egyharmadát szervezték meg. Az A. F. L. több mint 7 millió, а С. I. O. 4 millió tagot számlál, más, ezektől független szakszervezetekhez pedig körülbelül 3 millió munkás tartozik. 11*
