Századok – 1953

Szemlék - Foster; W. Z.: Az amerikai földrész rövid politikai története (Ism.: Péter József) 159

SZEMLE 161 a kényszermunkát, a mita rendszert. Az egyház támogatta és alkalmazta Latin-Amerikában a gazdaság és politikai szolgaság valamennyi formáját. Foster elvtárs Marxot idézve bizonyítja be, hogy milyen fontos gazdasági tényező volt a rabszolgaság a korai kapitalizmus fejlődésében. »A közvetlen rabszolgaság éppúgy tengelye a polgári iparnak, mint a gépek, a hitel stb. Rabszolgaság nélkül nincs gyapot, gyapot nélkül nincs modern ipar. A rabszolgaság volt az, amely értékessé tette a gyarmatokat; a gyarmatok teremtették meg a világkereskedelmet és a világkereskedelem a nagyipar feltétele. A rabszolgaság tehát elsőrendű fontosságú gazdasági kategória.« Ismerteti a szerző a rabszolgaság és a peon-rendszer mellett a munkarabszolgaság egy harmadik, sajátos amerikai formáját : az amerikai fehér rabszolgaság rendszerét. A »szabad« bérmunkás végtelen kizsákmányolását mind a spanyol, mind az angol gyarmatokon élesen világítják meg a műben felsorakoztatott tények és adatok. A munkásoknak nem voltak szakszervezeteik, nem voltak politikai jogaik. A fehér bérrabszolgák csaknem ugyanazon az alacsony gazdasági színvonalon, éltek, mint a néger és mulatt rabszolgák, vagy az indián ós mesztic peonok. * Igen értékes anyagot nyújt az amerikai forradalmak marxista elemzése. A 60 éven át több szakaszban lezajlott forradalmak kiterjedtek Anglia, Franciaország, Spanyolország és Portugália valamennyi nagyobb gyarmatára. A forradalmak sorozata »mindenekelőtt offenzívamozgalom volt, a feltörő osztály hatalmas erőfeszítése, . . .hogy uralma alatt új világrendszert hozzon létre — a kapitalizmust.« A forradalom egy-két kivétellel fenntartotta a feudális rendszer néhány sajátos vonását. A 13 angol gyarmaton (Egyesült Államok) a forradalom polgári jellegű volt, míg a latinamerikai országokban a polgári forradalmat komolyan hátráltatták a forradalom feudális vonásai. Valamennyi forradalomnak megvolt a maga nemzeti sajátossága, de fő politikai célkitűzésük : a nemzeti függetlenség, azonos volt. A távolkeleti gyarmatok harcaival összehasonlítva, sajátos jellegzetessége az 1776 és 1837 között lezajló, egész Amerikára kiterjedő forradalomnak, hogy míg a Távolkeleten az illető ország őslakossága harcol a külföldi imperialisták és beküldött helytartóik ellen, addig az amerikai forradalmakban a főszerepet az európai bevándorlók ós leszármazottaik játszották. Foster elvtárs helyteleníti azt a felfogást, hogy a latinamerikai nemzeti felszabadító harc csupán a gyarmatok elszakadására irányuló küzdelem lett volna és nem forradalom. Bebizonyítja, hogy a kapitalizmus fejlődésének megkönnyítése szempontjából a nemzeti függetlenség kivívása feltétlenül szükséges volt, és annak ellenére, hogy a latinamerikai forradalom sok hűbéri maradvánnyal volt terhes, mégis nagy lépéssel vitte előre a társadalmat a fejlődés útján : megteremtette a politikai demokrácia bizonyos minimumát. Ugyanakkor az egyház és állam.szétválasztása már csak a 13 angol gyarmaton történt meg, noha sok országban a forradalomnak élesen antiklerikális jellege volt. A 60 évig tartó polgári forradalmi folyamat azonban »nem hajtotta végre azokat az alapvető demokratikus reformokat, melyekre az új nemzetek dolgozó millióinak égető szükségük volt«. A következő szakaszban gyakran forradalmi erejű harcok folynak a demokratikus követelések megvalósításáért. Ez a szakasz, amely Foster elvtárs periodizálása szerint 1837-től az első világháborúig tart, a nagy osztályharcok szakasza, melyek középpontjában a földért, a nagybirtok ellen vívott küzdelem állott. Ezek a forradalmi harcok Haitiban, Mexicoban, Kanadában és az Egyesült Államokban komoly eredménnyel jártak — de nem voltak elég jelentősek ahhoz, hogy döntő módon befolyásolják a földkérdés megoldását egész Latin-Amerikában. A kor legnagyobb demokratikus győzelme a rabszolgaság eltörlése volt az egész nyugati féltekén. Ez két nagy forradalmi háború eredménye volt : a haiti forradalomé és az Egyesült Államok polgárháborújáé. A peon rendszer elleni hosszú küzdelem még a mai napig sem járt eredménnyel. Az 1910-es mexicoi forradalom a peon rendszer megszűnésére vezetett, de a többi országban még ma is fenntartják a rabszolgajellegű peon rendszert. Az Egyesült Államokban még ma is több millió ember van peon sorban. A függetlenségi háború és az első világháború között majdnem másfél század alatt a nyugati földrész népei sok jelentős győzelmet arattak. A dolgozók helyzete azonban nagy általánosságban nem javult, sőt rosszabbodott. Nem jött létre valódi politikai demokrácia sem. »A népek nem élvezhetnek valódi szabadságot és jólétet a kapitalizmus alatt. Csak a szocializmus, mely gyökerükben oldja meg a nép számára a föld, az ipar, a művelődés, az életszínvonal, a faji megkülönböztetés és a politikai hatalom alapvető kérdéseit, számolhatja fel végérvényesen ezeket a problémákat, melyek oly régóta 11 Századok