Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

SZTÁLIN »A SZOCIALIZMUS KÖZGAZDASÁGI PROBLÉMÁI A SZOVJETUNIÓBAN. ClMÜ MÜVE ^ ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY úton haladt előre, szemben az amerikai típusú úttal. Nálunk még a polgári forradalom utáni korszakban is ott voltak a régi termelési vizonyok maradványai, »amelyek már nincsenek összhangban a termelőerők növekedésével és következésképpen fékezik a termelőerők fejlődését« (61. 1.). Sztálinnak az a megállapítása tehát, hogy a polgári forradalom utáni korszakban feltétlenül voltak olyan időszakok, amikor a létrejött új termelési viszonyok teljesen összhangban voltak a termelőerők jellegével, arra az esetrs vonatkozik, amikor a polgári forradalom teljesen felszámolta a feudális termelési viszonyokat, amikor tehát a burzsoá fejlődés amerikai típusáról van szó. Magyarországon a polgári forradalom után létrejött a termelési viszonyoknak és a termelőerők jellegének bizonyos összhangja, és ennek megfelelően a termelőerők jelentős fejlődésnek indultak. Ez az összhang azonban nem volt teljes, döntően azért nem, mert Magyarországon a polgári forradalom nem számolta fel teljesen a feudális termelési viszonyokat, és így a kapitalista fejlődés csak a porosz úton haladhatott előre. Ezt még tetőzte hazánk gyarmati, majd félgyarmati függő helyzete, ami a kapitalista fejlődést általában, az ipar tőkés fejlődését pedig különösen hátráltatta. Az összhang törvényével kapcsolatos problémák beható és részletes kidolgozása a reformkorra, 1848—49-re és a forradalom utáni időszakra nézve, történettudományunk fontos feladata. * Az imperializmus korának tanulmányozásához Sztálin alapvető útmutatást nyújt a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének meghatározásával, amely : »a maximális tőkés profit biztosítása az adott,ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és á nemzetgazdaság militarizálása útján«"(40. 1.). Ez a törvény Magyarországon a századforduló után kezdett érvényesülni. Ekkor váltak az ország gazdasági életében uralkodóvá a tőkések monopolszervezetei, amelyek elsősorban a munkásosztály kizsákmányolásának fokozásával és az egész dolgozó lakosságot su'jtó monopolárakkal biztosították a maximális profitot. Ezt a célt szolgálta a magyarországi nemzetiségek dolgozó tömegeinek fokozott kizsákmányolása is. S ez a profitpolitika összekapcsolódott a magyar és nemzetiségi dolgozók politikai elnyomásának reakciós módszereivel, úgy, hogy a nemzetiségi dolgozókra külön ránehezedett a nemzeti elnyomás súlya is. Sőt, a magyar finánctőke kinyújtotta csápjait az elmaradottabb' balkáni országok felé, s a balkáni népek kizsákmányolása is hozzájárult a magyar monopoltőke maximális profitjához. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének érvényesülését Magyarországon két különleges vonás jellemezte. Az egyi

k abból eredt, hogy ez a törvény hazánkban egy feudális maradványokkal súlyosan terhelt ország viszonyai között érvényesült. A feudális eredetű magyar nagybirtokos osztály a bankok révén összefonódott az ipari nagytőkével és részesedett ennek profitjában, az ipari monopolprofitban. Másrészről a finánctőke, mint a nagybirtok hitelezője, de mint földbirtokos és bérlő is, részesedett az agrárproletariátus szertelen kizsákmányolásában. A finánc- és az agrártőkének ez az összenövése kifejezésre jutott politikai szövetségükben, amely közös gazdasági érdekeik, I