Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

8 MOLNÁR ERIK * a maximális profit biztosítására irányuló törekvés alapján, a feudális maradványok konzerválására irányult. Ez a politikai szövetség volt egyrészt az agrárvámpolitika, másrészt az állami ipartámogatás alapja, s a dolgozókkal szemben egy párját ritkító degresszív adórendszerben is megnyilvánult. Az állami ipartámogatás és a degresszív adópolitika a maximális profit biztosításának az eszközei voltak egy olyan országban, amelyben — s ez a második sajátos vonás — a modern kapitalizmus^ gazdasági alaptörvénye a félgyarmati függés viszonyai között érvényesült. Magyarország az elmaradott » országok közé tartozott, és piacán szabadon érvényesült a fejlettebb osztrák ipari tőke versenye. E hátrányok ellensúlyozására szolgált az állami ipartámogatás és a nemcsak a nagybirtokot, hanem a monopolista alakulatokat is szertelen kedvezményekben részesítő adópolitika. Másrészt az ország félgyarmati függése megnyilvánult az osztrák vezetés alatt álló közös, osztrák-magyar kartellek tevékenységében és az egyre növekvő külföldi, főleg osztrák és német tőkebevitelben. A magyar monopolkapitalizmus alárendelődött a külföldi monopolkapitalizmusnak, megosztotta vele az ország kizsákmányolásának minden hasznát, úgy, hogy népünk leigázása és rendszeres kifosztása a külföldi, elsősorban az osztrák monopoltőke maximális profitjának biztosításához is hozzájárult. A magyar munkásosztály így kettős kizsákmányolás alatt sínylődött, ami megmagyarázza forradalmi harckészségét. Elsőrendő feladatunk, hogy megmutassuk népünk külföldi kizsákmányolóit, feltárjuk a kizsákmányolás módszereit, következményeit, s hogy ezzel kapcsolatban is felelevenítsük dolgozó népünknek az idegen kizsákmányolók ellen vívott harcait. De nem kevésbbé fontos feladatunk, hogy rávilágítsunk a kérdés másik oldalára is. Magyarország à külföldi tőkétől függő, félgyarmati ország volt, de a magyar uralkodó osztályok ugyanakkor más népeket is elnyomtak és rendszeresen fosztogattak. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye magában foglalja azt a törvényszerűséget, hogy »éppen a maximális profit megszerzésének szükségessége sarkalja a monopolkapitalizmust olyan kockázatos lépésekre, mint ... új háborúk szervezése^« (40. 1.). A sztálini törvény eme fővonása — mint egyre erősödő tendencia — már a századforduló után jelentkezett az imperialista Magyarországon, a fokozódó háborús készülődésben, a hadiipar erős fejlesztésében. A militarizált hadigazdaság, a gátlástalan rablás és hódítás monopoltőkés vágyálma az első világháború kitörése után teljesedett be. Magyarországon is megvalósult á hadimonopolista államkapitalizmus, amely mesébeillő hadinyereségeket biztosított a monopoltőkéseknek, de katonai fegyházat jelentett a munkásoknak. A belső militarizálást az ideiglenesen megszállott területek népeinek leigázása és kirablása egészítette ki. A háború egyideig — Sztálin szavaival — »a maximális profitot biztosító legjobb üzletet« (40. 1.) jelentette, ugyanakkor azonban végsőkig kiélezte a monarchia valamennyi belső ellentétét és elkerülhetetlenné tette összeomlását. A monopolkapitalista rendszer háborús összeomlásán keresztül az a gazdasági törvény igyekezett utat törni magának, hogy »a termelési viszonyoknak feltétlenül összhangban hell lenniök a termelőerők jellegével« (9.1.). Felvetődik az a kérdés, hogy mennyiben ismerte fel a magyarországi munkásosztály ezt a gazdasági törvényt, mennyiben igyekezett támaszkodni erre felszabadu-3 A Magyarországi Szociáldemokrata* Párt programmja. A MSzDP 1903. évi X. pártgyűlésének jegyzökönyve (Bpest. 1903. 34. 1.) \