Századok – 1953
Tanulmányok - Orbán Sándor: A magyar katolikus egyházi reakció a Szovjetunió elleni háború támogatói sorában 108
AZ EGYHÁZI REAKCIÓ A SZOVJETUNIÓ ELLENI HÁBORŰ TÁMOGATÓI SORÁBAN 121 politikájának: így lépett fel már a fiatal szovjet hatalom ellen megindított intervenció idején, majd az 1929/33-as gazdasági világválság éveiben is a Szovjetunióval szemben. A magyar katolikus egyház maga is, akár a Vatikán, arra számított, hogy az agressziót sikerül a Szovjetunió ellen terelni. Japán Kína elleni, illetve Olaszország Abesszínia elleni agressziós lépését így mentegeti Porubszky Géza plébános a képviselőházban : »Ennek a két, velünk rokonérzésű népnek a lelke valahogyan azt mondotta : ha talán a morális igazságokon kívül esik is, de élni akarunk és ha nem találjuk meg a kenyerünket itt bent az országban, akkor elmegyünk olyan területre, ahová kultúrát lehet vinni, ahol meg tudjuk keresni kenyerünket . . .«2 Sőt a klérus belső lapjában, az Egyházi Lapokban a japán agresszorral kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy a »katolicizmus szempontjából nem mindegy, hogy Ázsia legelső országa milyen állást foglal el Egyházunk iránt « Mégpedig azért nem közömbös, mert Japán terjeszkedése »döntő befolyással lehet missziónk egész további fejlődésére.«3 Tehát nemcsak egyszerűen arról volt szó, hogy az egyház körei a fasiszta »Lebensraum«-elmélet hirdetőjévé váltak, hanem az egyház a »katolicizmus« kiterjesztésének fontos előfeltételét látta az agresszív hatalmak területi hódításaiban. A magyar katolikus egyház, éppúgy mint a Vatikán, helyeselte a német agresszor döntő, Magyarországra is veszedelmes lépését, Ausztria megszállását is. Lapjuk megelégedéssel nyilatkozik az áruló osztrák burzsoázia magatartásáról : »Oktalan lett volna a meddő feláldozás (t. i. az ellenállás. O. S.) és az okosság a félreállást javasolta".4 Sőt megállapítja a lap azt is, hogy bár előfordultak túlkapások, de akik ezt csinálták, azokat »sf nemzeti szocialista vezetők keményen megfékezték . . . Egyes intézkedések is történtek az egyház javára.«5 Az imperialisták által tervezett Szovjetunió elleni felvonulási területbe beletartozott Magyarorzág is, amely gazdaságilag és emberanyagban is fontos láncszeme, »bástyája« volt az agresszió kiszélesítésének. Ez az elgondolás vezette a Vatikánt, amikor Budapestet jelölte ki az Eucharisztikus Világkongresszus színhelyéül. A magyarországi fasiszta kormány és a katolikus egyház teljes együttműködése is biztos sikert ígért egy Magyarországon tartandó katolikus tömegdemonstrációnak. Az Eucharisztikus Világkongresszus amellett, hogy rá akart mutatni Magyarország földrajzi helyzetének fontosságára a szovjetellenes tervek szempontjából, a »katolicizmus« nevében, idoelógiai tekintetben is igyekezett megteremteni az imperialista államok Szovjetunió elleni összefogását.® »Krisztus ügyéért harcolni, szenvedni«, »Krisztus győz«, »Krisztus parancsol«, »Krisztus uralkodik«, ... és hasonló jelszavak mellett gyülekeztek a fanatizált és félrevezetett tömegek.7 Sőt, XI. Pius pápa körlevele nyomán a magyar püspöki kar azt is kihirdette, hogy »300 napi búcsút« nyerhetnek, ». . . akik az Eucha-2 Képviselőházi Napló 1939 jan. 20. (Továbbiakban : K. N.) 3 Egyházi Lapok 1938 jan. 29. (A továbbiakban : E. L.) 4 U. o. 1938 márc. 5U. o. 6 A kongresszuson ugyanis egy sor imperialista állam egyháza képviseltette magát. Többek között jelen voltak : Dougherty philadelphiai bíboros, Verdier párisi bíboros, Van Roey belga bíboros, Hlond lengyel prímás, Goma у Tomas toledói érsek, Hinsley westminsteri érsek és többek. Album Congressus XXXIV. Eucharisti Internacionális. Bpest. 1938. 7 E. L. 1938 febr.
