Századok – 1953

Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72

A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 105 A mondák képeinek színes festése mellett csak a vitézi tetteknél s a lendületes csatajelenetekben ad élénkebb képet. Az udvari szórakozások ábrázolása a miniaturistától távol áll. VIII A mondák világán túl, amikor a Képes Krónika festője »igaz« történeteket fest, változik felfogása és ábrázolási módszere. Ezekben a miniaturákban nem az udvari élet szépségeit, színességét festette meg, elsősorban nem uralkodójának és feudális osztályának érdekeit szolgálta. Oly felfogással festette meg miniaturáit, amint az társadalma tudatában élt. Látta és kifejezte művészetében feudális társadalmunk bomlasztó erőit. Oly mértékben mutat rá a magyar feudális társadalom bomlasztó fekélyeire, mint feudális művészetünkben sehol más nem. Éles megfigyelő képességgel ábrázolja az uralkodó osztály mohó kapzsiságát, önző, egyéni érdekeit a nemzeti érdekekkel szemben, amely utóbbiak alárendelt függvényei lesznek a királyok és nagybirtokosok hatalmi törekvéseinek. Olyan uralkodóknál, kik a dolgozó tömegekre, parasztokra, polgárokra s köznemesekre kívántak támaszkodni, művészetében kifejezésre juttatja az irántuk érzett rokonszenvét, mint. Aba Sámuelnél vagy Kun Lászlónál. Láttuk, hogy fest olyan témákat, amelyek nem hízelgőek az egyházra. Megfest nem egyszer olyan jeleneteket, amelyek nem hízelgőek a királyokra sem. Az emberi szenvedélyek sodra, ^ azoknak látszólagos történelemmozgató szerepe, a feudális társadalom uralkodó rétegének belső rothadása, intrikái és kegyetlenkedései kívánkoznak ecsetjére. A Képes Krónika miniaturái, már műfajuknál fogva sem készülhettek a tömegek számára ; nem úgy, mint az egyházművészet termékei, a templomok freskói, oltárai, plasztikai díszítései. A nép számára hozzáférhetővé tett egyházművészettel az egyházi hatalom a túlvilágban való hit kifejezésére és megerősítésére. törekedett. Bizonyos, ha a Képes Krónika festője művészetével már a tömegekhez szólhat, az egyházművészettel szemben éppen ellentétes hatást, a való élet megismerését idézte volna fel bennük. •A XIV. század második felében készült egyházművészeti alkotásokon, elrejtve egy-egy nagy oltár kicsiny predellaképén, találkozunk királyok kegyetlenkedésének festésével, de csak bibliai téma keretében, szentek mártíromságaival kapcsolatosan. így például Spinelló Aretinonak 1385-ben festett oltárán (Budapest, Szépművészeti Múzeum). Itt Nemesius és Keresztelő János mártíromságának bemutatásánál festi a művész a biblikus királynak és Salomének, továbbá a római császárnak kegyetlen voltát ; de természetesen a 'középkori egyházi tanok tanítása szerint, annak kifejezésre juttatásával. Amíg a vallásos témák festői csak burkoltan, vagy az egyházi érdekeknek megfelelően mutatják be társadalmuk osztály különbségeit, a Képes Krónika festője a világi ábrázolásokon keresztül nyíltan érzékelteti társadalma osztályharcait. Természetesen a Képes Krónika festőjének művészetében is kimutathatók a társadalmi erők bonyolult harcában jelentkező ellentmondások. A mondák és legendák csodákkal telített eseményeinek lerögzítésében köti a mult, a hagyómánytisztelet, így I. László király életének egyes eseményeinél. De azáltal, hogy a csatajelenetek, vitézi tettek mellett előszeretettel festi a királyok kegyetlenkedéseit, megvakításokat, kivégzéseket, sikerül kifejezésre juttatnia a kizsákmányoló osztályérdekeket képviselő kis uralkodóréteg egyéni érdekeivel szemben a köztudatban élő kritikai állásfoglalást .