Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
100 BERKOVITS ILONA érzett rokonszenvéből nyilván, nem a király osztja szét ily módon a hadizsákmányt, hanem az álnok Vid (8. kép). Vid telhetetlen kapzsisága mellett megfest a miniátor nagybirtokos főnemeseket is, kik önző érdekeik védelmére az egyik királytól elveszik, a másiknak fejére helyezik a koronát. így a tehetetlen gyermek Salamon király fejéről veszi le két feudális főúr a koronát, hogy még ugyanazon képen nyomban I. Béla fejére illesszék (34a lapon). A miniátor akkor helyez két eseményt egy kép keretébe, mikor ezek szerves összefüggését kívánja hangsúlyozni. Ez az ábrázolás különben ugyancsak a szövegtől és a történeti tényektől függetlenül, a miniátor teljesen egyéni fölfogásában készült. Hogy milyen volt a hűbéri viszony a XIV. század elején és egy, hűbéii iga alá vetett nép helyzete és elnyomatása, erre élénk fényt vet Károly Róbert üzenete Bazaráb vajdának, »jóllehet a vajda a tartozó adót a királyi felségnek mindig hűségesen megfizette«. A király a követeket »fönhéjázó elmével« utasítja, hogy mondják meg a vajdának : »0 az én juhaim pásztora, rejtekeiből majd kihúzom szakállánál fogva«. (103) A fennhéjázó elmét és az idézett szöveget azért írta a krónikás, hogy az ezután bekövetkező csata tragikus kimenetelét a magyarok kevélykedéséért ért büntetésként magyarázhassa. De e szavakkal a krónikás, ha talán nem is tudatosan, rávilágít a hűbéres népek kizsákmányolt osztályhelyzetére. A Bazaráb ellen folytatott ütközet tragikus lefolyását, a bekerített magyarság szenvedését és halálfélelmét különben korahumanista költői hasonlatokkal jellemzi : »így tartott ugyanis ez a keserves eset péntektől fogva keddig. Mely napok alatt úgy egymáshoz verődnek vala a válogatott vitézek, mint mikor a gyermekeket a bölcsőkben ringatják, vagy mint a nádszálak, melyeket a szél ingat«. (103) A Képes Krónika miniaturáin a csataképek, győzelmek és vereségek, a királyok és a feudális urak cselszövéseinek ábrázolása mellett kis szerep jut a nép, az elnyomott tömegek festésére. De a már említett, a magyarok első pannóniai bejövetelét ábrázoló képen kívül ott, ahol a téma alkalmat ad, a miniátor bemutatja az osztálykülönbségeket. A hűbéres népek meghódolását is többször megfesti. így például a »rutének« hódolását (49b lapon), amint az ajándékokat hozó »rutének« vezetője görnyedten a földig borul a páncélos lovagjaival körülvett, trónusán ülő hatalmas uralkodója, I. László előtt. A kódex két legutolsó miniaturáján pedig Károly Róbert vereségét festi oly módon, hogy kitűnően érzékelteti a sziklakövekkel harcoló nép elsöprő erejét. (11. kép). Az Anjou uralkodóházzal kapcsolatos események festésénél a miniátor bármennyire alkalmazkodik a hivatalos légkörhöz, — amint ez a kódex címlapján jellegzetesen kifejeződött, — az udvar érdekeivel mégis ellentmondásba kerül. Nem annyira a Zách-merénylet festésénél, mint éppen a kódex e két utolsó miniaturáján, ahol Károly Róbert vereségét ábrázolja. Itt nem annak bemutatására törekszik, hogy a szöveg értelmezése szerint, a Zàçh-merénylet utáni kegyetlenkedések miatt a királytól elfordult a szerencse és az uralkodó fennhéjázása következtében való büntetést jelent a vereség. A miniátor elsősorban arra törekedett, és sikerült is bemutatása, hogy Bazaráb népe miként semmisíti meg a királynak, lóhullák között heverő, egymásra verődő sebesült, páncélos seregét. Eközben megtalálta a kifejezési formát arra is, hogy egyaránt érzékeltesse a csúfosan menekülő király félelmét és Hédervári Dezső önfeláldozását. Bazaráb vajda népe a sziklák mögött megbújva, hatalmas sziklakövekkel és nyilakkal semmisíti meg a király páncélos katonáit. És a
