Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TÜKRÖZŐDÉSE A KÉPES KRÓNIKÁBAN 99 következményekkel jártak a háborúk : akár győztek a vitézen harcoló magyarok, akár vereséget szenvedtek. így a tatárjárás a mezőgazdasági termelés megbénulását és ezzel éhínséget idézett elő ; »A tatárok három esztendeig maradának Magyarországon. És minthogy azon esztendőkben a magyarok nem vethettek, azért kimenetelök után sokkal többen vesztek el éhen, mint amennyien fogságba hurczoltattak és fegyverrel megölettek«.(80) Győztes háború idején, mikor II. Géza »Magyarország határain túl«, a németek felett »Isten kegyelméből szerencsés győzelmet nyervén« — ámbár előzőleg »a némefek az ütközet elején erőt vettek a magyarokon, kik, mint az eretnekek, eleinte mindig forronganak, de végre lecsihadnak«, — a krónikás néhány sorral odébb, az események összefüggésének éreztetése nélkül írja, hogy ezután »azon napokban éhség sanyargatta Magyarországot, melyben az emberek nagy része elveszett.«(70) A krónikás, bár nem mutat rá az okozati összefüggésekre, kritika nélküli közlése élesen igazolja azt a tényt, hogy osztálytársadalmainkban a háborúk anyagi terheit az elnyomott, kizsákmányolt tömegek viselték : és ha a király győz is, a nép éhenpusztul. Találunk olyan közléseket is, amelyek egy királynak vesztes csatában való magatartásáról, hozzátartozóival való együttes meneküléséről, serege csúfos cserbenhagyásáról tanúskodnak. Kálmán király oroszországi hadjáratánál olvashatók az alábbi sorok, a menekülő király és hátramaradt serege ellentétes sorsának bemutatására ; drámai hangon, a valóság tükröztetésére törekszik a krónikás. »A király tehát és minden hozzá tartozói nyakra-főre futva jövének Magyarországba«. »Olyan romlás vala ott, hogy ritkán voltak a magyarok olyan romlásban. Akik pedig a magyarok közöl, az erdőkben megmenekültek, az éhségtől elkényszeredve, csizmáik talpát is megsütik és megeszik vala . . . annyi veszedelem esett ott, ami nincs megírva, hogy ki sem lehet mondani«. (65) Megmutatja számunkra a Képes Krónika azt is, hogy mi volt egy sikeres hadjárat, országok, városok elpusztításának tulajdonképpeni célja : a király és a feudális uralkodóosztály tagjainak kapzsi meggazdagodása. Egy sikeres, hadjárat hadizsákmánya óriási jövedelmet jelentett : ennek szétosztása nyílván nem egyszer széthúzásoknak és ellenségeskedéseknek lett a magva. Salamon király nándorfehérvári győzelménél »sok aranyat és ezüstöt, drágaköveket, tündöklő gyöngyöket, és csaknem megbecsülhetetlen kincset szedének, melynek megosztásában viszálkodás támada a király és a herczegek közt... Ez lőn tehát a bajok oka s a viszálkodás magva közöttök. Tudniillik, amint a kincsen osztoztak, a király, Vid és Frank püspök ... és Vid veje Ilia tanácsára azt négy részre osztá, s a negyedrészt adá a berezegnek, hogy a más három részből egy legyen az övé ... a második rész legyen Vidé, a harmadik rész Iliáé, miért a herczeg nagyon megneheztele.« (56) A Képes Krónika festője részletesen mutatja be a feudális társadalom uralkodóosztályának kapzsi osztozkodását a hadizsákmány és kincsek felett. Nándorfehérvár bevételénél, miközben a háttérben a bátor magyar leányt festi, amint felgyújtja a várat : az előtérben nagy asztal mellett zajlik az osztozkodás (37b lapon). Az asztal mellett ül az álnok Vid, ki a kincseket négy részre osztja : két részt magának és a vejének juttat, továbbá egy nagyobb részt a mellette álló Salamon király kapja, míg a hercegeknek, Gézának és Lászlónak közösen csak egy kisebb hányada jut. A festő gondosan és hűen érzékelteti a krónikás szavait, hogy az osztozkodás lett »a bajok oka és a viszálkodás magva« közöttük. De a szöveggel ellentétben, Salamon király iránt 7*
