Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

4 MOLNÄE EiUK változik át, amelyet a földesúr a városi iparcikkek megszerzésére használ fel. Ezzel a körforgással előttünk áll a feudális város és a feudális falu árutermelése, melynek lényeges jelentősége az, hogy kiszolgálja a feudalizmust. Olyan árutermelésről van itt szó, amely Sztálin szavaival szólva, nem önmagába zárt, nem független a környező gazdasági viszonyoktól, ellenkezőleg, a környező gazdasági viszonyoknak, a feudalizmusnak függeléke. Ennek megfelelően azt látjuk, hogy a XIII. században párhuzamosan indul meg — a falusi iparosoknak városokba való költözésével — a városi ipar kialakulása, a város ellátása a falu mezőgazdasági cikkeivel és a feudális pénzjáradék bevezetése. Ipari városok vannak kialakulóban, mint Esztergom. Ezek a városok — Esztergom, Torockó — már a XIII. században felvettek bizonyos mennyiségű mezőgazdasági cikket. Már ekkor szó van a forrásokban — Esztergommal, Vasvárral, Gölnicbányával kapcsolatban — paraszti árutermelésről, parasztok városi piacra menéséről. És ezzel egyidejűleg jelennek meg az első feudális pénzjáradékok, melyeknek hozamát a feudális földesúr városi iparcikkek megvételére fordíthatja. Ez a fejlődés azután mindjobban kibontakozott. A XIV—XV. században újabb mezővárosok iparosodnak, a városi lakosság fokozatosan felhagy a mezőgazdasági munkával, egyre inkább kézművessé válik és céhekbe szervezkedik. Ezzel kapcsolatban komolyan megnövekszik a városok mezőgazdasági felvevő piaca, mint Soproné, Pozsonyé, Kassáé, a bányavárosoké, és növekszik ennek megfelelően a falu mezőgazdasági árutermelése. De növekszik a feudális pénzjáradék is, mellyel a földesúr a falu pénzbevételét elkobozza, hogy ezt saját hasznára, városi iparcikkek beszerzésére fordíthassa. Mindez a fejlődés azonban a természeti gazdálkodás széles alapján játszódott le. A falu ipari szükségleteit legnagyobbrészt továbbra is a falusi mellékes háziipar fedezte, piacra csak a mezőgazdasági terméktöbblet került, és annak is csak egy része, mert másik része, terményjáradék formájában, a feudális földesúrnak mezőgazdasági cikkekkel való ellátását szolgálta. Ebben a teoretikus keretben, a Sztálin által kijelölt alapokon, kell megvizsgálnia történetírásunknak a falusi és a városi feudális árutermelés kérdéseit. Sztálin rámutat arra, hogy »az árutermelés csak abban az esetben vezet kapitalizmusra, ha a termelési eszközök magántulajdonban vannak,1

^ a munkaerő piacra kerül mint áru, amelyet a kapitalista megvásárolhat és a termelési folyamatban kizsákmányolhat tehát az országban a bérmunkások tőkés kizsákmányolásának rendszere áll fenn« (17. 1.). A feudalizmusban folyó árutermelés előkészíti a tőkés teianelés bizonyos feltételeit, így fejleszti a termelőerőket, a kereskedő- és az uzsoratőke felhalmozására "vezet. De csak akkor megy át kapitalista árutermelésbe, ha lejátszódott az eredeti tőkefelhalmozás folyamata, mely a falusi és a városi közvetlen termelőket elválasztotta a termelőeszközöktől, »amely egyrészt a társadalmi létfenntartási és termelési eszközöket tökévé, másrészt a közvetlen termelőket bérmunkásokká változtatja«Л Történetírásunknak alapvető feladata, hogy ezt a folyamatot, a termelők elválasztását a termelőeszközöktől és ezek felhalmozódását a tőkések kezén, a magyar történetben első, középkori kezdeteitől fogva teljes részletességgel feltárja. * 1 Marx : A tőké. II. kiadás. Bpest,. Szikra,. 1949. 773. 1.