Századok – 1953
Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1
SZTÁLIN »A SZOCIALIZMUS KÖZGAZDASÁGI PROBLÉMÁI A SZOVJETUNIÓBAN. ClMtJ MÜVE Ц ÊS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY A kapitalizmus kialakulására és fejlődésére vonatkozóan alapvető útmutatást nyújt Sztálin tanítása a gazdasági törvényekről, különösen a termelési viszonyok és a termelőerők jellege kötelező összhangjának törvényéről, valamint arról, hogy a gazdasági törvények felismerése és »felhasználása a társadalom érdekében bizonyos mértékben megtörténik nemcsak a szocializmusban és a kommunizmusban, hanem más alakulatokban is« (50. 1.). 1848 előtt hazánk gazdasági helyzete világosan mutatta a termelési viszonyoknak és a termelőerők jellegének éles ellentmondását, azt, hogy a feudális termelési viszonyok a termelőerők fejlődésének formájából annak /fékjévé váltak, aminek következtében a termelőerők tengődésre, pangásra voltak kárhoztatva. Az ipar területén a céhszervezet bomlóban, hanyatlóban volt, de a tőkés ipar csak igen korlátozott mértékben tudott kifejlődni a feudális és gyarmati viszonyok nyomása miatt. A mezőgazdaságban a majorsági gazdálkodásra-jellemző feudális termelési viszonyok ugyancsak visszafojtották a termelőerők fejlődését : a munkaerőt a robotmunka minőségileg alacsony s egyre elégtelenebbé váló színvonalán, a munkaeszközöket az elmaradott jobbágyi technika színvonalán tartották. Egyre inkább szükségessé vált tehát a régi, feudális termelési viszonyok felváltása új, burzsoá termelési viszonyokkal, amelyek nem fékezik a termelőerők fejlődését, sőt éppen fő hajtóerői azok erőteljes növekedésének. A termelési viszonyok és a termelőerők jellege kötelező összhangjának törvénye azonban csak nehezen tudott utat törni magának a XIX. század első felében, mert — mint Sztálin kiemeli — gazdasági téren az új törvények felfedezése és alkalmazása »a társadalom magukat túlélt erőinek rendkívül erős ellenállásába ütközik« (10. 1.). A Habsburg-rendszer és a magyar nagybirtokos arisztokrácia szembefordult a termelési viszonyok és a termelőerők jellege között összhangot követelő gazdasági törvény érvényesülésével, ami a jobbágyfelszabadítást,4és nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar átalakítását és kifejlesztését kívánta meg. »A feudális urak nem bárgyúságuk miatt szálltak szembe ezzel, hanem azért, mert létérdekük volt, hogy megakadályozzák e törvény megvalósítását« (50. 1.) — mondja Sztálin ; s ha a Metternich -kormányzatra, illetve a magyar arisztokratákra és konzervatív pártjukra tekintünk, világosan látjuk: távolról sem bárgyúságból, hanem igen körmönfont manőverekkel vívták élet-halálharcukat a régi termelési viszonyok lehető sértetlen megőrzéséért, a gazdasági fejlődés objektív törvényének győzelme ellen. »... a gazdasági törvényeknek a társadalom érdekében való felhasználása terén a zászlóvivő mindig és mindenütt a haladó osztály« (u. o.) —állapítja meg Sztálin. A reformkori Magyarországon is a haladó osztály, a burzsoázia funkcióit teljesítő liberális középnemesség, élén Kossuth Lajossal, harcolt a reakció erői ellen az új, burzsoá termelési viszonyokért, az objektív gazdasági törvényt bizonyos mértékig felismerve, arra támaszkodva. Kossuth például »a társasélet viszonyaiban naponkint feltünedezett szükség érzeté«-ről, »az európai népélet törvényé«-ről beszélt, amikor felvetette a jobbágyfelszabadítás, illetve az iparfejlesztés követelményeit. »Nincs olyan hatalmas egyéniség, nincs oly félisteni bölcsesség — hangoztatta,— mely ezen phasis alól a nemzetek kifejlődését felmenthesse. Egyes emberek, egyes pártok hamaríthatják azt, vagy késleltethetik ; ennyi az egész.«2 Hogy a burzsoázia funkcióját gyakorló 2 Hírlapi cikkek. 76., 381., 120. 1.
