Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 97 és kidomborítsa. Nagytornyú bástyákkal övezett sziklavárak között vonul az előkelőek lándzsás lovasserege, soraikban asszonyaikkal együtt lovagolva (4a lapon). A Képes Krónika szövege röviden úgy említi az eseményt, hogy a hunok eljutva a Tiszáig, nem mentek »tovább feleségeikkel és barmaikkal ; mert feleségeikkel,szekereikkel és sátraikkal« jöttekel Scythiából.(3)Amint a rendkívül rossz állapotban lévő miniaturán felismerhető, ezt híven meg is örökíti a miniátor. De ezentúl az uralkodóosztály lovascsapata mellett ott gyalogolnak a szolgák, asszonyaikkal ; görnyedt hátukon nagy terheket vive. Egyikük gyermekeit is a hátán viszi, összezsúfoltan egy nagy, fonatos kosárban : ennek nehéz terhét a mögötte gyalogoló felesége is előrehajoltan segíti vinni, kezével támasztva a kosarat. Viszont az előkelőek gyermekei a mögöttük haladó, színes mintás szőnyeggel fedett lovas szekereken kényelmesen utazva, kíváncsian tekintgetnek előre. (A »barmokat« a felvonuló lovakon kívül még két tevével jelezte a művész : ezzel is érzékeltetni akarva a hunoknak és magyaroknak keleti származását) (2. kép). A kizsákmányolóknak és kizsákmányoltaknak ily éles dialektikával, kitűnő művészi meglátással való kifejezése szinte páratlan a maga nemében a korabeli művészetben. Az ellentéteket nemcsak a kompozíció megszerkesztésével és az elnyomottaknak hatalmas zsákok alatt görnyedő testtartásával, gyermekeiknek nyomorúságos helyzetével érzékelteti ; hanem alátámasztja az előkelőségek pompázó ruházatával szemben a gyalogosok egyszerű, kurtainges, szegényes öltözékével és az uralkodóosztály gyermekeinek kiváltságos helyzetével. * Ez a miniatura már nem a középkor biblikus gazdag-szegény ellentétének, hanem a társadalmi osztálykülönbségeknek a festő korát meghaladó és előremutató kifejezése. Az osztálykülönbségeknek valóságot tükröző, ily mértékű megfestése e kor művészetében szinte egyedülálló. A XIV. század ötvenes éveiben festett híres pisai freskón, a miszticizáló, haláltánc alapgondolatú »Halál diadalá«-n — ezen a félig vallásos, félig világi témán, amit az olasz trecento egyik kitűnő művésze, Francesco Traini festett — például a beteg, nyomorult koldusoknak és a feudális uraknak és hölgyeknek élesedő realizmussal festett képe még határozottan csak a bibliai gazdag-szegény ellentétet fejezi ki. Kitűnő festője nem tudja érzékeltetni, sőt nem is törekszik a társadalmi harc és az osztályellentétek bemutatására, avagy az elnyomott dolgozóknak a feudális osztálytól való függése és alárendelt, kizsákmányolt helyzete éreztetésére, amit a Képes Krónika művésze oly virtuózán oldott meg. A Képes Krónika miniaturájának éppen ez a virtuozitása ad rendkívüli értéket. VI A Képes Krónika szövegében föllelhetők gazdasági tényezőkre való utalások: a kereskedelmi tőke fejlődésével összefüggő gazdasági tényezőkkel, ezzel kapcsolatosan a kizsákmányolt tömegekre súlyosodó terhekkel ; de természetesen az egyház szempontjából, az egyház érdekeinek megfelelően. I. Béla pénzügyi reformjaival kapcsolatosan írja a krónikás, hogy a király »nem engedi vala, hogy a kereskedők és pénzváltók átkozott, telhetetlen zsarolásukkal fölösleges nyereséget gyűjtsenek az együgyű parasztoktól. Mert ez az az ok, amely a népeket a legnagyobb szegénység és nyomorúság veszedelmébe szokta dönteni«. (52) A király egyúttal »kegyelmesen megkönnyíté a magyarok terhét a tartozó szolgálattételben, hogy elengede nekiek a szokott fizetésekből 7 Századok
