Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

SZTÁLIN »A SZOCIALIZMUS KÖZGAZDASÁGI PKOBLÉMAl A SZOVJETUNIÓBAN! CÍMŰ MŰVE 3 , ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY ábrázolja. És a történeti harc /ábrázolásánál pártosan kell állást foglalnia, a haladó osztály mellett, amely a gazdasági törvények érvényesüléséért, a termelőerők jellegének és a termelési viszonyoknak összhangjáért küzd. De ugyanakkor a legnagyobb figyelmet kell fordítania arra az időpontra, amikor az addig haladó osztály a haladás gátjává lesz, amikor már ellenállást tanúsít a gazdasági törvények érvényesülésével szemben, amikor a haladás zászlaját egy új osztály ragadja kezébe, mely átveszi a küzdelem irányítását a gazdasági törvények érvényesüléséért, a termelőerők jellege és a termelési viszonyok közti összhang megvalósításáért. * Ezeknek a módszertani útmutatásoknak az elsajátítása előfeltétele annak, hogy kielégítően alkalmazzuk a magyar történetre Sztálinnak azokat a tételeit, amelyeket a történeti fejlődés különböző korszakaival kapcsolatban fejt ki. Nézzük legelőbb a feudalizmus korszakát. Sztálin hangsúlyozza, hogy »a gazdaságonkívüli kényszernek természetesen volt szerepe a feudális földbirtokosok gazdasági hatalmának megszilárdításában, de nem ez, hanem a feudális földtulajdon volt a feudalizmus alapja« (42—43. 1.). . A feudalizmus alapja a feudális termelési viszony, döntően a feudális tulajdoni viszony, melynek központjában a feudális földtulajdon áll. A föld feudális tulajdona a földesúr részéről egybe van azonban kapcsolva a föld birtoklásával a paraszt részéről,, a paraszt tehát tényleges gazdasági hatalmában tartja a legfontosabb termelőeszközt, a földet. Ilyen körülmények között a parasztot csak a gazdaságonkívüli kényszer eszközeivel lehet rábírni arra, hogy a terméktöbbletet feudális járadék formájában a földesúrnak átengedje. Ebből következik, hogy a gazdaságonkívüli kényszer a feudalizmusban nem önálló erő, hanem csak a feudális földtulajdon érvényesítésének szükségszerű formája. A feudális földtulajdon és a paraszt földbirtoka között fennálló ellentmondás pedig mint a feudális termelőmód alapvető ellentmondása jelenik meg. Ebből az ellentmondásból ered a parasztság haladó küzdelme azért, hogy a feudális földtulajdon megdöntésével földbirtoklását szabad földtulajdonná változtassa át. A feudális földtulajdon alapvető kérdése a marxista magyar történészek feladatává teszi annak a Tagányiig visszanyúló burzsoá hamisításnak teljes felszámolását, mely a falusi földközösséget a nemesek és jobbágyaik patriarkális együttélése formájának tüntette fel, és a feudális földtulajdont, amely ránehezedett a^falusi földközösségre, elhallgatta. Másrészt a kutatásnak tisztáznia kell a paraszti földbirtoklás kérdéseit a feudalizmus egyes időszakaiban. Sztálin arra is figyelmeztet, hogy az árutermelés »megvolt a feudalizmusban és kiszolgálta azt, de — jóllehet előkészítette a tőkés termelés bizonyos feltételeit — nem vezetett kapitalizmusra« (17. 1.). Ez kötelességünkké teszi, hogy figyelemmel kísérjük az árutermelés kibontakozását a feudalizmusban, azét az árutermelését, mely megmarad a feudalizmus talaján, azét az árutermelését, amely a feudalizmust szolgálja ki. Miféle árutermelés az, amely a feudalizmust szolgálja ki? A Városi ipar árutermelése, amely ellátja a feudális földesurat fényűzési cikkekkel és fegyverekkel. Ki látja el az ipari várost a szükséges mezőgazdasági cikkekkel? A mezőgazdasági árutermelés útjára lépő jobbágyfalu, amely mezőgazdasági cikkeit pénzért adja el az ipari városnak. Hová lesz az a pénz, amelyet a jobbágyfalu mezőgazdasági cikkei fejében bevételez? Feudális pénzjáradékká 1*