Századok – 1952

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (II. rész) 74

о NEMES DEZSŐ ben érzett megvetés és gyűlölet, a mélységes szolidaritás a Kommün hőseivel — megmozdulásra késztette a főváros munkásait. Becker levele ugyan a még fennálló és hősies végharcait vívó Kommün támogatására ja- . vasolta megfelelő, akció szervezését, de azért a Munkásegylet vezetői tudták, hogy a párizsi tragédia után sem maradhatnak tétlenek. A Munkásegylet választmánya nyilvános gyűlés összehívását határozta el. Június 5-én összeült a Munkásegylet választmányának és a 12 tagú szakegyleti bizottságnak együttes ülése. Elhatározták, hogy június 11-én vasárnap rendezik meg a nyilvános munkásgyülést. Tárgyalták és elfogadták a gyűlés elé terjesztendő határozattervezet szövegét is. A határozatot Rüdt írta meg, s ebben többek között menedékjogot követeltek a kommiinharcosok számára. A rendőrség a június 11-re bejelentett gyűlést nem engedélyezte. A szakegyleti osztály június 9-i ülésén elhatározták, hogy a gyűlési engedély megtagadása miatt a nyilvános gyűlést egy héttel későbbre halasztják, viszont 11-re nyilvános gyűlés helyett egyleti agitációs értekezletet, »agitációs gyűlést« hirdetnek. Ilyen értekezleteket minden külön hatósági engedély nélkül tartottak. A gyűlésre megérkezett Bécsből Scheu András és Peschan. Magukkal hozták a Volkswille legfrisebb számának egy kötegét. Ezt megelőzőleg Bécsből postán küldtek néhányszáz példányt a Völkswille ama számából, amelyet az osztrák rendőrség elkobzott a Párizsi Kommünről szóló gyászkeretbe foglalt közlemény miatt. Ennek a közleménynek a mottója Freiligrath német költő egyik versének következő szakasza volt : »Az ajkakon a dac és a gúny kifejezésével Még a halálban is éltetve a forradalmat Dicsőségesen hulltatok el.« A Volkswille-nek ez a száma komoly segítséget nyújtott a júniusi gyűlé-. és tüiitetés előkészítéséhez. Az »agitációs gyűlésen« június 11-én sokszázan jelentek meg. A junius 11-iki gyűlés a nemzetközi proletárszolidaritás ragyogó megnyilatkozása volt. Lelkes, bátor kiállás a kommün eszméi mellett ; mélységes gyász mártírjaiért; kimondhatatlan megvetés és gyűlölet az ellenforradalmi hóhérokkal szemben. A gyűlés síkra szállt a francia hóhérok magyar támogatói s mindenek előtt a magyar kormány ellen, mely az esetleg Magyarországra menekülő kommün-harcosok elfogatására és kiadatására készült. Erről a gyűlésről a későbbi rendőrségi vizsgálat folyamán a rendőrtisztviselő, aki Farkast kihallgatta, a vállomási jegyzőkönyv szerint Farkasnak a következőt mondotta : »A f. é. június 11-én megtartott kérdéses gyűlésen az ugyanott fellépett Scheu, Peschan, Schäftner, Kutill, Rüdt, Politzer, stb. szónokok nem a Munkásegylet céljáról és harcáról tartottak előadásokat, mint ahogy Ön mondta, hanem ők a társadalom uralkodó'osztályai ellen, mint a munkásokat elnyomó úgynevezett nagytőke, vagy uzsoratőke ellen és a jelenlegi kormány ellen, mint a nemesség, a nagytőke és a klérus osztályuralma ellen beszéltek, amelynek meg kell buknia és helyébe a szabad munkásállamnak kell létesülnie és felemelkednie ; hagsúlyozták, hogy a munkástörekvések végcéljának eléréséhez, a szabad munkásállam megteremtéséhez mindenekelőtt az szükséges,