Századok – 1952

Szemlék - Claude; Henri: Oú va l’impérialisme américain? (ism. Aranyossi Pál) 834

842 KRÓNIKA sára, az őrség gyarapítására sem adott pénzt. Bekefalvy alkapitány 1550 óta teljesített szolgálatot, de szabályos szerződést nem kötöttek vele. Hiába kórt segítséget Szondi a püspöktől is. Sem a király, sem a kamara, sem a püspök nem adott segítséget a várnak. Az ostrom előtt az őrség 150 főnyi volt. 1552 július 6-án Ali budai basa tízezer emberrel, 12 ágyúval körülzárta Drégelyt és megkezdte az ostromot. Két napi hiábavaló támadás után Ali basa Márton oroszi papot küldi Szondihoz : adja fel a várat. Szondi azonban elutasítja a török ajánlatát és csak két énekes apródját bízza a törökre. Ő maga maroknyi csapatával hősiesen száll szembe a túlerővel s halálukkal tesznek tanúbizonyságot hűségükről, hazaszeretetükről. Hősiességük példaképként ragyogta be a következő századokat is. Ezután Klaniczay Tibor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa tartotta meg korreferátumát a végvári harcok egykorú irodalmáról. A török elleni nagy harcok korszakában jelentős szerepük van a népi énekmondóknak, akik megfogalmazói és kifejezői mindazoknak az eszméknek, melyek Eger harcosait és általában a végvárak hőseit harcra mozgosították. A török elleni harc hazánkban széles fronton folyt. Rendkívül nagy jelentőségű tehát a hírek közlése, a török harcmodor, hadicsel ismertetése. Ezt a feladatot elsősorban az énekmondók látták el. »Históriás énekeik hitelesen megörökítették a jelentősebb ütközetek, várostromok történetét és azokat énekszóval, kéziratok útján, sőt nem egyszer nyomtatásban is terjesztették. A kiválóbb énekesek azonban nemcsak elmondták a tényeket, de azokat interpretálták is, nemcsak hírközlés volt munkájuk, de hírmagyarázat is.« Tinódi Sebestyén is ezt a célt kifejező bevezetővel látta el históriás énekeinek gyűjteményét. »A végvári költő szembe néz a valósággal, a katona élet nehézségeivel, az előbb-utóbb bekövetkező hősi halállal. Nem áltatják hiú reményekkel a katonákat, hanem a fáradsággal, veszélyekkel, fájdalmakkal, sőt halállal terhes vitézi élet öntudatos vállalására tanítják őket.«. »Balassi Bálint verseiben a haza védelméért harcoló katonák tettét a legmagasabbra helyezi : mint az emberség és vitézség tanítómestereit állítja őket elénk.« Az énekmondók rámutatnak azokra az alapvető politikai kérdésekre is, amelyek a török elleni védelem ügyét végső fokon meghatározzák. »Állandóan visszatér a panasz és a vád ezekben a versekben mindazokra, akiknek kötelessége lenne a vitézek megsegítése, fizetése, az ostromlott várak felmentése.« A végvári harcok egyes kudarcaiért az ország urait teszik felelőssé a század költői. »Különösen Tinódi Sebestyén kapcsolja össze a feudális urak széthúzását az ország védelmének kérdésével.« »A XVI. század irodalma, elsősorban a végvári harcok költészete fokozottan figyelmezteti történetírásunkat a haza külső és belső ellenségeivel folytatott XVI. századi harcok összefonódottságára, elválaszthatatlan belső egységére. Irodalomtörténetírásunkban szinte hagyományos volt a históriás ének-költészet lebecsülése, művészi tökéletlenségének hangoztatása. Pedig a magyar líra a végvárakból, pontosabban éppen Egerből emelkedett fel európai magaslatra. Balassi Bálintot az egri katonaévek tették igazi nagy költővé. Legszebb verseit éppen az egri vitézekről írta és a vitézi élmény átjárja egész életművét. Szerelmi költészetét az teszi szinte egyedülállóvá, hogy ez a katona, mégpedig az egri végvári vitéz szerelmi költészete. A magyar költő a portyázó végvári vitéz szemével fedezte fel és tette magáévá a természet szépségeit, a hazai tájat.« A század másik legdicsőbb fegyverténye, Szigetvár 1566. évi védelme a magyar éposz megszületésére dott lehetőséget. »Nem maga a hazafiság, hanem a hazafiságnak a túlsúlya az, amit irodalmunk egyik — talán legfontosabb — nemzeti sajátosságának kell tekintenünk. Ennek kialakulásában a végvári harcok világának volt elhatározó szerepe.« A végvári harcok egykorú irodalma különös értéket jelent számunkra azért is, mert a keleteurópai népekkel való történelmi sorsközösségünk élő dokumentuma. »A magyar históriás epika rokonait megtaláljuk a korabeli szerb, bolgár, ukrán költészetben. Ugyanakkor a magyar vitézi költészet is sokat köszönhet a környező népek irodalmából jövő ösztönzéseknek.« A végvári harcok története, énekmondóink mind azt bizonyítják : népünk legyőzhetetlen mindenfajta idegen támadóval szemben, amikor igaz ügyért harcol. Soós Imre, a Heves megyei közlevéltár vezetője »Eger védőinek emléke történeti irodalmunkban« c. korreferátumában rámutatott arra, hogy a feudális történetírás Eger megvédésének nagyszerű tettét ki akarta sajátítani magának. Istvánffy és Forgách munkáikban igyekeznek kihangsúlyozni a nemesek jelenlétét, szerepét a harcokban. »Elhallgatják, hogy Dobó legmelegebb elismerő szavai nem a nemeseknek, hanem a nép fiainak szólnak.« A várvédelem nemesi jellegének kidomborítása és így a tények elferdítése jellemzi a külföldi történeti munkákat is. Megörökítik azonban hazai és külföldi munkák is azt a »szörzést«, amely a vár védői között jött létre, hogy a töröknek a várat fel nem adják s vele alkuba nem bocsátkoznak. Az egri vár védelmével kap-