Századok – 1952

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (II. rész) 74

76 NEMES DEZSŐ akárhányszor, a munkásosztály minden törekvéseinek ellenében, használni fogják a durva fegyver hatalmat ... Az ilyesmit szeretnék ismételni most is »a szent zacskó« nevében. És azért nézik rossz szemmel a tőkepénzesek azt, hogy a nemzetőrök a fegyvert kiszolgáltatni nem akarják. És a nemzetőrök jól tudják, hogy mire való a fegyver, jól tudják azt, hogy egyedül ez a valódi alkotmány, mely számukra az emberi jogok élvezetét biztosítja.« A Testvériség ekkor még nem tudott a kommün kikiáltásáról, s így a politikai hatalomban való részesedést méltatja, s a kettős-hatalom bizonyos formájának fenntartásában reménykedik. Ezt egy olyan h lyz: tben tette, amikor a francia reakció a proletáriátus lefegyverzését próbálta alattomos cs lszövéseivel keresztülvinni. A többi országok uralkodó osztályai — a liberális burzsoáziát is beleértve — lélekzetfojtva várták sikerül-e Thierséknek legyűrni a »vörösöket«. A magyar uralkcdó osztályok ugyanezt várták ; azok a liberálisok is, akik aggodalommal tekintettek a poroszok előretörésére. A »vörös rém«-től megrettenők egész táborával szemben a Testvériség, mint a proletáriátus szószólója Magyarerszágon, sikraszállt a proletáriátus lefegyverzése mellett! Nagyjelentőségű forradalmi állásfoglalás ez, bár még sok minden tisztázatlan volt a Munkásegyletben és a lap szerkesztőségében. A szocialista forradalom lényege a Testvériség előtt nem világos, és lassalleánus ideológia hatja át az eseményekhez fűzött magyarázatát. »Ha meg is marad a jelenlegi kormány — írja tovább a lap a Thiers-kormányra vonatkozóan1 — mit tegyen a sok foglalkozás nélküli munkással, ma, midőn Franciaországban minden ipar megszűnt? Kénytelen lesz ezeket államsegélyben részesíteni, kénytelen lesz produktív társulatokat alakítani és evvel egy új társadalomnak alapját megvetni.« Eszerint a Thiers-kormány vetné meg »kénytelenségből« az »új társadalom alapjait«. A Testvériség következő, március 26-i számában, hírüladja a Kommün kikiáltását és nagy örömmel üdvözli : »Éljen a szociáldemokrata köztársaság!« E jelszóval fejezte ki a munkásság általános együttérzését és várakozásteli lelkesedését. A Párizsi Kommün megteremtése, az a történelmi esemény, hogy a proletáriátus saját kezébe vette a hatalmat, — óriási lelkesedést váltott ki, megnövelte a felszabadulás lehetőségébe vetett hitet, de még nem szűntek és nem szűnhettek meg a lassalleánus zavarok a forradalom kérdésében. A nagy történelmi kérdés közelebb került s a helyes válasz keresését követelte. De ez nem volt és nem lehetett könnyű és egyszerű feladat. A Testvériség április 9-i száma Henry Bachruch párizsi tudósítását közli, amely szembeszáll a burzsoá lapok rágalmaival és magyarázza a Kommünt. Kifejti, hogy a Kommün azt az eszmét valósítja meg, amely eszmét »Franciaországban már régóta olyannak ismerik, mely egyedül képes Franciaországot célszerűen átalakítani. Ez a »szabad község, szabad államban«, ama község, mely teljes önkormányzattal felruházva, belső ügyei, anyagi és társadalmi érdekeiről önmaga függetlenül gondoskodik. Ez a legsúlyosabb csapás, mely a centralizációra méretik . . . mely (centralizáció) 20 év óta Franciaországtól elvon minden politikai életnedvet . . .« A Kommünnek az állam felépítésére vonatkozó tervezetében nagy szerepet játszott a községi önkormányzat megvalósítása. Bachruch, a Kommün jellegét ismertetve, a községi önkormányzat kérdését állítja a homloktérbe. A »zacskójának szent érdekeit« féltő burzsoázia aggodalmairól szólvai Bachruch megállapítja : »Ha a párisi Commune-nak sikerül a legközelebb,