Századok – 1952

Szemlék - Kossuth Lajos: Fel mindnyájan a hon védelmére. II. kiad. (ism. Szabad György) 809

SZEMLE 809 KOSSUTH LAJOS : FEL MINDNYÁJAN A HON VÉDELMÉRE! Válogatott cikkek, beszédek éi egyéb iratok 1848—1849 (Összeállította és sajtó alá rendezte : Barta István és Spira György. Bevezetést írta ! Spira György. Budapest, Mávelt Nép Könyvkiadó, 1952. 2-ik kiadás. 148 1.) »Komolyan szólok komoly tárgyakról, ... a magok közt, melyeket elszórogatok, akadhat talán olyan is, a mely nem esik sziklára, hogy elpusztuljon terméstelenül, habár csírázása várathat is magára az időnek járása szerint. Nemzedék száll, nemzedék múlik, alkalom'kerül, alkalom merül, a szó elhangzik, de értelme megmarad, ha igaz ós egészséges, ha nem az, vesszen mint elvész a szélben a sóhajtás.«1

Turinban írta ezeket, a szellemi hagyatéka körül hangoskodókban csalódott, csak a jövő nemzedékekben bízó sorokat, a közel kilencven éves, félvak, nagyítóüveggel fáradhatatlanul dolgozó Kossuth Lajos. A tizenkilencedik század legnagyobb magyar politikai lángelméjének halálát követő fél évszázad Habsburg-hűsége és antidemokratizmusa megakadályozta, hogy a kossuthi örökség a maga teljességében válhasson a nemzet függetlenségéért és a demokráciáért küzdő leg óbbak szellemi támaszává. A Helfy Ignácz — Kossuth Ferenczfóle sorozat kötetei, különösen Helfy halála után, a közlés pongyolasága mellett, egyre inkább tükrözték az apja tekintélyével »kalózlobogóként« visszaélő Kossuth Ferencz -politikai megalkuvását. Ha rossz volt a teljességet igérő kiadvány, még rosszabb az a »válogatott« kötet, melyet szintén Kossuth Ferenc adott ki. Bevezetésében panaszkodott arról a »fájdalomról«, mely eltöltötte, amikor mellőznie kellett egyes darabokat, majd így folytatta : »De mégis, inkább én válogassak, mint más ; inkább én, ki a nagy szellem légkörében éltem hosszú éveket, legközelebb állva hozzá az élők sorában.«3 Minden »hivatottsága« ellenére hitványul végezte e munkát. Éppen ezért találhatták alkalmasnak a kötetet, hogy Kossuth halálának ötvenedik évfordulóján, nemzeti történetünk mélypontján, 1944-ben is ezt jelentessék meg változatlan kiadásban. Megújhodott történettudományunk, Kossuth életművének széles, marxista vizsgálatát nyújtó »Kossuth-emlékkönyv«, a hatalmas jelentőségű »Összes Művek« új kötetének megjelentetése mellett, az első színvonalas válogatás a »Fel mindnyájan a hon védelmére!« egy óv alatt második kiadásával is ünnepelte az idei Kossuth-évfordulót. A kötet első darabja 1848 júliusából, időrendben utolsó darabja 1849 júliusából származik. A forradalom döntő esztendejéből közli, teljes terjedelemben ill. megrövidítve, Kossuth ötvennégy, a küzdelem célját megértető, szervezését szolgáló, népet lelkesítő írását. A válogatás munkáját igen sikeresnek mondhatjuk. A hatalmas anyagból a kötet a legelevenebb, de egyben a legjellemzőbb darabokkal mutatja be Kossuth sokoldalú forradalmi munkáját. Látjuk a képviselőház ülésein, elszántságra, nemzeti önvédelemre izgatva, híres toborzóútja állomásain, amint a felszabadult jobbágyok, a parasztnóp százezreiben tudatosítja, szívhez és értelemhez egyaránt szóló szavaival, a haza szabadságának és felszabadulásuknak egységét és veszélyben forgását. Kossuth sürgeti a forradalmi Bécs megsegítését. Ő gondoskodik a hadsereg ellátásáról, fegyverek gyártásáról, ismeri fel a »guerillaharc«nagyszerű lehetőségeit, hirdeti a forradalmi harcászat elveit, a tétovázásból árulásba süllyedő Görgeyvel szemben. A legnehezebb napokban sem ismer megalkuvást : ». . . e nemzet védeni fogja hazáját és országos önállását életre-halálra, míg egy magyar él« — írja a főváros elvesztése után. Megteremti a tavasz nagyszerű győzelmeinek feltóteleit. A hadjárat során Kossuth, amint ideje engedi, a táborba siet katonái közé, »olly jól érzem itt magam, mint régen nem éreztem . . .« A kötet lapjairól láthatjuk, mint gondoskodott katonáiról, mint intette az illetékeseket a hadsereg ellátására és adott ki rendelkezést olyan, a hadirokkantak számára létesítendő »palota« építésének előkészítésére, melynek »vetélkedni« kell a legszebb külföldiekkel. Az élet-halálbare lázas napjaiban még aria is van gondja, hogy a Margitsziget »népkertté alakításáról intézkedjék«. A Bécs által ellenünk fordított szomszéd népekkel megbékélést, szövetséget keres, ha késve is, kitűzeti »a nem úrbéri természetű jobbágy viszony ok felszabadításá«-nak képviselőházi tárgyalását, így akarva szilárdítani a forradalom bázisát. A forradalom megnemesítő erejéről szól 1849 júniusában : »A magyar földön a szabadság vív a szolgasággal harcot, a jog vív a durva erőszakkal, a humanitás küzd az ember -1 Kossuth Lajos iratai IV. köt, Bpest. 1894. XVIII. 1. 2 Kossuth Lajos munkáiból. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Kossuth Ferencz. Bpest, 1902. 5. 1.